20.fejezet

Sajnálom a késést!
Elég rövid...nekem nem is tetszik,de ti majd eldöntitek.
Komikat,légyszi!


/Zoey/

Elrugaszkodott a földtől,és bemutatkozott:
-Szia,Demetri Volturi vagyok,és Cullenéket keresem!-mondta vigyorogva,mivel látta rajtam,hogy halálra ijesztett.Már hallottam róla,és a képességéről is.Szóvá is tettem:
-Zoey Cullennek hívnak.Nem találod őket talán?Pedig az olyan nyomozó kutyák,mint te,seperc alatt kiszimatolják,hogy hol találják meg a célszemélyeket!-közöltem vele,és a kárörvendő mosoly levakarhatatlan volt az arcomról.
Demetri láthatóan zavarba jött...
-Az lehet.De valakik zavarják a jelet.Nincs véletlenül egy új tagja a családnak..?-kérdezte tanácstalanul.
Elgondolkodtam,és rájöttem,hogy de van:Gabe.Biztos ez a tehetsége!El tud bújni...
-De igen.Ha akarod,akkor odavezetlek.Anyáék már biztos aggódnak!-ajánlottam fel.
-Persze,szívesen-válaszolt mosolyogva.Istenem,de szép mosolya van!-oké,zoey,hagyd abba az álmodozást!De annyira helyes!-túl öreg hozzád!-Öreg?!Halhatatlanok vagyunk!-Az lehet,de akkor is egy Volturi!Anya és apa kikészülne!...így vitatkozott egymással a két felem,miközben mutattam Demetrinek az utat hazáig.Le sem vette rólam a szemét...amibe,ha tudtam volna,biztosan bele pirulok...
Végre hazaértünk,Ednek gondolatban üzentem,hogy hívja a többieket a nappaliba.
-Sziasztok!Nézzétek,kit hoztam magammal!-léptem be a nappaliba,Demet magam után húzva.
Bella egyből a nyakába ugrott,és magához szorította.
-Úrisen,Demetri!De régen láttalak!Mi szél hozott erre?-kérdezte,miközben még mindig nem akaródzott neki leszállni a nyakából...oké,barátok,meg minden,de akkoris féltékeny voltam...Jasper értetlenül nézett rám,mire én csak megvontam a vállamat.Edward persze értette,hogy miről van szó,és csak vigyorgott,mire én kiöltöttem rá a nyelvemet.
Anyu lent volt a nappaliban.Aput viszont nem találtam sehol sem láttam.Hmm...ez furcsa.
Na mind egy,nem lényeg.Biztos duzzog valahol,mert Kiky lemosta a versenyben.
-Edward, hol van apu? kérdeztem tőle.
-Fent van a szobájában,és szexfilmeket néz-válaszolta ő vigyorogva-És azon gondolkozik,hogy miért ment bele "abba az átkozott fogadásba".
-Én sem értem jóapádat,gyermekem.Rám nem is gondolt!-panaszkodott anya.
Jellemző.Egy hónapig nem élhetnek házas életet!Atyaúristen!Én még sosem voltam senkivel,még is kibírtam!Habár..lehet,hogy most ennek vége-sandítottam Demetri felé,aki éppen azt ecsetelte,hogy mennyire hiányzott már neki Bella meg a család,és hogy tulajdonképpen azért jött,mert Tanya és Alec összeházasodnak és minket is megakarnak hívni az esküvőre.
Bella,aki szintén beszokta kapcsolni a gondolatolvasását,meghallotta iménti elméletemet..Csak mosolygott.Edward meg rosszallóan csóválta a fejét.Nagyapa!Nénikém itt felkacagott,mindenki értetlenül meredt rá,mire ő csak megrázta a fejét,hogy semmi.
Figyeltem Dem-et beszéd közben.Milyen tökéletes is az ajka vonala!Azok a rubint szemek...
Milyen izmos karok!Úristen...teljesen belezúgtam.
-Belezúgtam Demetribe!-szaladt ki akaratlanul a számon,mire minden szem rám szegeződött..

Ennyi!Tudom,hogy rövid,de remélem,hogy tetszeni nektek!
Komikat kérek!Puszi!