2010. szeptember 8., szerda

Új blog.

Oké,most,hogy fent van az első fejezet,és írom a másodikat,hivatalos:új blogot nyitottam.
Tudom,hogy nem nagyon vannak frissek,de az az igazság,hogy nincsen ihletem!Vagy van,de nincs se gép,se papír a közelemben,így tehát elszáll a gondolat...Rossz a rövidtávú memóriám...:S
Szóval,itt a címe,remélem,tetszeni fog mindenkinek: http:ifaglancekill.blogspot.com

2010. augusztus 22., vasárnap

sajnálom.

Sziasztok!
Sajnálom,de úgy érzem,nincsen erőm se írni,se olvasni,se semmitsem csinálni...
Családi okok miatt.Egyszerűen tényleg semmit sem tudok csinálniNe haragudjatok!

2010. augusztus 1., vasárnap

20.fejezet

Sajnálom a késést!
Elég rövid...nekem nem is tetszik,de ti majd eldöntitek.
Komikat,légyszi!


/Zoey/

Elrugaszkodott a földtől,és bemutatkozott:
-Szia,Demetri Volturi vagyok,és Cullenéket keresem!-mondta vigyorogva,mivel látta rajtam,hogy halálra ijesztett.Már hallottam róla,és a képességéről is.Szóvá is tettem:
-Zoey Cullennek hívnak.Nem találod őket talán?Pedig az olyan nyomozó kutyák,mint te,seperc alatt kiszimatolják,hogy hol találják meg a célszemélyeket!-közöltem vele,és a kárörvendő mosoly levakarhatatlan volt az arcomról.
Demetri láthatóan zavarba jött...
-Az lehet.De valakik zavarják a jelet.Nincs véletlenül egy új tagja a családnak..?-kérdezte tanácstalanul.
Elgondolkodtam,és rájöttem,hogy de van:Gabe.Biztos ez a tehetsége!El tud bújni...
-De igen.Ha akarod,akkor odavezetlek.Anyáék már biztos aggódnak!-ajánlottam fel.
-Persze,szívesen-válaszolt mosolyogva.Istenem,de szép mosolya van!-oké,zoey,hagyd abba az álmodozást!De annyira helyes!-túl öreg hozzád!-Öreg?!Halhatatlanok vagyunk!-Az lehet,de akkor is egy Volturi!Anya és apa kikészülne!...így vitatkozott egymással a két felem,miközben mutattam Demetrinek az utat hazáig.Le sem vette rólam a szemét...amibe,ha tudtam volna,biztosan bele pirulok...
Végre hazaértünk,Ednek gondolatban üzentem,hogy hívja a többieket a nappaliba.
-Sziasztok!Nézzétek,kit hoztam magammal!-léptem be a nappaliba,Demet magam után húzva.
Bella egyből a nyakába ugrott,és magához szorította.
-Úrisen,Demetri!De régen láttalak!Mi szél hozott erre?-kérdezte,miközben még mindig nem akaródzott neki leszállni a nyakából...oké,barátok,meg minden,de akkoris féltékeny voltam...Jasper értetlenül nézett rám,mire én csak megvontam a vállamat.Edward persze értette,hogy miről van szó,és csak vigyorgott,mire én kiöltöttem rá a nyelvemet.
Anyu lent volt a nappaliban.Aput viszont nem találtam sehol sem láttam.Hmm...ez furcsa.
Na mind egy,nem lényeg.Biztos duzzog valahol,mert Kiky lemosta a versenyben.
-Edward, hol van apu? kérdeztem tőle.
-Fent van a szobájában,és szexfilmeket néz-válaszolta ő vigyorogva-És azon gondolkozik,hogy miért ment bele "abba az átkozott fogadásba".
-Én sem értem jóapádat,gyermekem.Rám nem is gondolt!-panaszkodott anya.
Jellemző.Egy hónapig nem élhetnek házas életet!Atyaúristen!Én még sosem voltam senkivel,még is kibírtam!Habár..lehet,hogy most ennek vége-sandítottam Demetri felé,aki éppen azt ecsetelte,hogy mennyire hiányzott már neki Bella meg a család,és hogy tulajdonképpen azért jött,mert Tanya és Alec összeházasodnak és minket is megakarnak hívni az esküvőre.
Bella,aki szintén beszokta kapcsolni a gondolatolvasását,meghallotta iménti elméletemet..Csak mosolygott.Edward meg rosszallóan csóválta a fejét.Nagyapa!Nénikém itt felkacagott,mindenki értetlenül meredt rá,mire ő csak megrázta a fejét,hogy semmi.
Figyeltem Dem-et beszéd közben.Milyen tökéletes is az ajka vonala!Azok a rubint szemek...
Milyen izmos karok!Úristen...teljesen belezúgtam.
-Belezúgtam Demetribe!-szaladt ki akaratlanul a számon,mire minden szem rám szegeződött..

Ennyi!Tudom,hogy rövid,de remélem,hogy tetszeni nektek!
Komikat kérek!Puszi!

2010. július 9., péntek

:)

Kaptam egy díjat Biutól.
Ezúton is köszönöm neki!:)

Szabályok:
1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte!
2. A logót ki kell tennem a blogomba!
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam!
4. Írni kell magadról 7 dolgot!
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak!
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.


Nos,én Biutól kaptam ezt a díjat!

http://biu-versek.blogspot.com/
http://hogylehetszvelem.blogspot.com/

1:13 éves vagyok
2:Imádom a Twilight-ot
3:Szeretek olvasni
4:Nem tartom magam jó írónak
5:Göndör barna hajam van,nagy barna szemeim,és szemüveges vagyok(fujj)
6:Van egy Yorkie-kutyusom,Jerry
7:Kedvenc énekesnőim Lady GaGa és Ke$ha

Akiknek tovább adom:
Rose&Wenom: http://vampires-moon.blogspot.com
Melanie: http://melaniefanfic.blogspot.com/
Bari: http://imiss-y-o-u.blogspot.com
Rosella: http://alone-rosella.blogspot.com/
Nickyy: http://baratvagyellenseg.blogspot.com/
Alice :http://egydontes.blogspot.com
Szylu&Pupi: http://szypu.blogspot.com

És mégegyszer köszii!

2010. július 7., szerda

19.fejezet

Éééés,hosszú kihagyás után,itt van!

Remélem fog tetszeni!

És Natalie:ne légy türelmetlen!;)Árt a szépségednek:D




/Emmett/



Hát ez nem lehet igaz!Elveszítettem a versenyt!Egy hónap múlva érhetek Rose-baby-hez?

Azt én nem fogom kibírni!És ekkor egy gonosz terv fogalmazódott meg a fejemben...

Ha én nem lehetek az én istennőmmel,akkor Kiky sem lehet együtt Willel!

Pedig ha jól tudom,akkor még mind a ketten bejáratatlanok...

Háhá!Valahányszor elkezdik,mindig rájuk fogok nyitni...és ha rájuk nyitottam,akkor abba kell hagyniuk...ha abba kell hagyniuk,akkor elég dühösek lesznek rám...és lehet,hogy Will öcskös befog rám rágni,de sebaj!Egy jó kis bunyó már úgyis régen volt a házban!

És Gabe haverom biztos fog nekem segíteni abban,hogy zaklassuk a mi kis szerelmes párunk...

Emmett Cullen,te egy zseni vagy!

Táttáráráráááá!!!Kész A TEEERV!!!

Ekkor vettem észre,hogy Alice rosszallóan pislog rám,Edward pedig..hmm..kárörvendően néz...

Héhé,öcsipók!Figyuzz,megengeded,hogy a kis feleségeden éljem ki perverz vágyaimat?Ő a második legjobb nő ebben a szobában,és tudod,egy hónap elég hosszú idő...

Eddike itt fenyegetően felmorgott,Bella pedig gyúnyosan vigyorgott vissza rám,és közben pedig nagyon közel bújt az öcsicsajthoz...

Oké,húgi!Nem tudod mit hagysz ki-emelgettem perverzül a szemöldököm...hát igen...nálam jobb pasi nincs is...

Edward és Bella itt hangosan fölnevettek
Edward inkább gúnyosan...mindegy!
Sajnálkozóan néztem Rosera,aki elég dühös volt rám...megértem!
Egy hónap...eközben észre sem vettem,hogy Zoey hangosan kacag.
-Min nevetsz kislányom?-akartam tudni.
-Azon apu,hogy te még egy napot sem bírsz ki anyu nélkül...De egy hónapot?Mégis,miért van nekem ennyire perverz apám?!-kérdezett vissza még mindig nevetve-Oké,húztam vadászni.


/Zoey/
-Oké,húztam vadászni!-mondtam,és már rohantam is.
Imádom az őserdőt.Egyszerűen mesés hely.Minden zöld,és virágzik...fantasztikus!
Megéreztem egy gepárd illatát,úgyhogy azt követtem.Hamar meg is találtam,és miután végeztem vele,kerestem még néhány majmot is.Tudom,kegyetlenség végezni velük,de akkor is!
A majmok íze hasonlít az emberére...de mégse.
Nagyon különös.Imádom!
Már mentem volna haza,amikor megláttam egy titokzatos idegent,sötét köpenyben,vörös szemekkel.
Éppen engem figyelt...Majd elrugaszkodott a földtől,és...


Ennyi!Tudom,rövid lett,de többre nem volt időm!Köszönöm minden komizónak előre is!
És persze mégegyszer bocsit kérek,hogy rövid lett!
Sziasztok!

2010. július 2., péntek

Közlendő.

Sziasztok!Lenne egy közlendőm...

Ma(péntek) délutántól nem lesz netem...Lehet,hogy egyhéten csak egyszer,egy órát lehetek majd itt...szóval nem biztos,hogy fogok tudni olyan gyakran frissíteni!
Nagyon sajnálom...:(:(
Sziasztok,szeretlek titeket!

2010. június 29., kedd

18.fejezet

Karaoke Verseny.


Csak annyit,hogy remélem,fog tetszeni.Én már most röhögök rajta.:D



/Edward/


Felcsendült a Barbie Girl című szám.
Háháhá!Ez a kedvencem!Imádom azt a számot,olyan cuki benne a Barbie lány!-ujjongott Emmett,mert „jó” zenét kapott…Hát ez kattant!
-Ájm ö bárbiö görrl,innö bárbíí vööörld…lájf in plásztik!Icc fánttásztikó!!
Mindenki röhögött Emmetten.Ő pedig végig végig fonetikusan és hamisan énekelt…
De olyan hamisan,hogy majd betörtek az ablakok!Szerencsétlen…inkább röhögtetett…
Végülis…neki kell 1 hónapon keresztült cölibátusba vonulnia,nem nekem…
Ezaz.megnyerem a versenyt!Emmett-bratyó a király!Lemosom Kikyt!Emmettnél senki se jobb!Ooohh,jeee.....
Na,valahol itt szakadtam meg a nevetéstől.Ahogy Bella is.
-Oké,és most a zsűri pontozza Emmettet!-a zsűri Rosalie-ből,Ginabaól,Jasperből és Esméből állt.
-10-ből 3 pont!-mondta Rosalie merev arccal.De belül ő röhögött a legjobban hites urán.
-10-ből 5 pont-csak azért,hogy ne legyél annyira lepontozva drága sógorom!-nevetett Gina.
-Én inkább már megsem szólalok…-Jazz igyekezett komoly képet vágni,de nem nagyon ment neki…
-Drága kicsi fiam.Ez 10-ből 2!Nagyon sajnálom!-adta le szavazatát Esme.
-Mindig csak a kicsit bántják!Folyton csak a legkisebbet!-fakadt ki a „kicsi”,és bőgést mímelve drámaian elszaladt.
- Úgy tűnik,a mi drága bátyánk önkívületi állapotba került.Kiky,a te dalod legyen Demi Lovatotól a Get back!
-Don’t walk away like you always do this time!Baby,you’re the only thing,that’s been,on my mind.-dalolta végig gyönyörű hangján Kiky.Nagyon szépen énekelt,igaza volt.Neki van a legjobb hangja az egész vámpír világban.Pedig minden vámpírnak természetes a szép énekhang…de Kiky!Egyszerűen fantasztikus.Mire a szám végére ért,mindenki állva tapsolt.
Így természetesen Kiky nyert.Emmett is előkódorgott,és még ő tapsolt.Ami nagy szó,tekintve,hogy mennyire egoista,és jelenleg bevan sértődve.
-Rendben,emberek-vagyis vámpírok-!Most szavazzatok!
-10-ből 10!-Rosalie
-10-ből 10!-Gina.
-10-ből 9,csakhogy Em ne legyen annyira berágva…-vigyorgott Jazz.
-10-ből 10!Ügyes voltál,drágám!-mosolygott Esme.
-Akkor úgy tűnik,hogy Kiky nyert!Bocsi Emmett,és Rose!Egy hónap az hosszú idő!-„sajnálkozott” Alice,és közben adott egy pacsit Kikynek.
Hogy ezekre milyen kemény hónapok várnak!Szegények!Na jó,nem is sajnálom őket.Vicces lesz nézni ahogy Emmett szenved.Tekintve hogy 1 napot sem bír ki,nem hogy 1 hónapot…Edward,ezt nem hallottad!-gondolta Alice vigyorogva.Én-szintén vigyorral az arcomon-bólintottam.Amit ezek ketten művelni fognak…vagyis,amit nem fognak művelni…
Nane,énis kezdek olyan lenni,mint drága bátyám…
A verseny végülis jól alakult.Szerintem mindenki élvezi fogja ezt a helyzetet…kivéve persze Rosaliet és Emmettet…
Ezt még megkeserüli Kiky,de megám!Ha már nem lehetek együtt Rose-babyvel,akkor ők se lesznek együtt Willel!-gondolta nagyon gonoszul Emmett…


Ennyi!Remélem tetszett!Ha pedig rövid lett,azt sajnálom..:(
Komiknak mindenesetre örülnék!
Kösszcsi,szercsi,lávcsi,pusszcsii!(XDXD)

2010. június 25., péntek

17.fejezet

Mielőtt még drága barátnőim bosszúhadjáratot indítanak szerény személyem ellen,meghoztam ezt a fejezetet is.Remélem,elnyeri mindenki tetszését,és sok komit kapok!^-^

/Kiky szemszöge/

-Beszélhetnénk?-kérdezte.

Eléggé megijedtem,de gondoltam,jobb hamarabb túlesni ezen a számomra kínos beszélgetésen.

-Hát persze,Will.Mondd csak!

-Öhm…elég kínos ez nekem... –de jó,neki is?-nem is tudom,hogyan fogjak bele…

-Mit szeretnél?-játszottam meg a türelmetlent.Olyan édes,mikor zavarban van!

-Hát,izéé…inkább megmutatom-azzal odaröppent hozzám,és szenvedélyesen megcsókolt.

Mikor ajkaink elváltak,azt hittem,elájulok.Akkor ez most azt jelenti,hogy szeret?

Várokozón nézett rám,én pedig szélesen elmosolyodtam,és annyit mondtam neki:

-Én is szeretlek!-és átöleltem.Ő pedig vissza.Nem tudom meddig állhattunk ott ölelkezve,

de egyszercsak arra lettünk figyelmesek,hogy Emmett és Gabe körbe-körbe ugrál fel alá a szobábam körülöttünk,és azt éneklik:

-Két szerelmes pááár,mindig együütt jáár!-megjegyzem,elég hamisan…

Ezen Edward kuncogott,mindenki kérdőn nézett rá.

-Kiky szerint hamisan énekeltek,bratyó!-közölte Emmel és Gabe-bel az információkat vigyorogva.

-Úgy,szóval hamisan?Drága sógornőm,nézzük,de hogyan énekelsz!-nézett Emmett elszántan.

-Rendben,drága sógorom!Rendezzünk Karaoke versenyt!Fogadjunk!Ha veszítesz,egy hónapig nem érhetsz hozzá Rosaliehoz egy újjal sem!-vigyorogtam gonoszul.

-Oké.De ha én nyerek,akkor neked egy hétig fehérneműben kell mutatkoznod egésznap,az egész család előtt,bárhová is akar menni.-kedves Emmett!Kezdhetsz felkészülni a cölibátusra.

Átváltozásom óta nekem van a legszebb hangom a vámpír világban.Edward,aki ezt végig kiolvasta a fejemből,velem együtt kárörvendett.

-Miért vigyorog mindenki?- értetlenkedett a nagy mackó.Hát igen,Bellának és Edwardnak gondolatolvasói képessége van,tehát ők is tudják,hogy szegény Emmett egy hónapig igazán ki lesz éheztetve.Alice pedig látta a jövőt,legalábbis azt hiszem.

A vigyora olyan széles volt,hogy attól féltem,kettérepeszti a fejét.

-Ne aggódj,nincs akkora szerencséd-mondta Edward viccelve.Bella csak gyöngyözőn kacagott.

-A kicsit mindig kihagyják-jött a zsörtölődés a „kicsi” felől.

Ezen csak mégjobban nevetett mindenki.

/Emmett szemszöge/

Ezaz!Lealázom Kiky-t éneklésben!Nálam nincs jobb énekes az egész világon!

Boci,boci tarkaa!

Se füle,se farkaa!

Odamegyünk laknii,

Ahol tejet kapniii!!

Bár én inkább odamennék lakni,ahol jósok Grizzly-vért lehet kapni,de ők tudják..

-Akkor kezdődjön a Karaoke verseny!Az első dal Emmetté!-jelentette be Alice.És akkor felcsendült az Aqua nevezetű együttes Barbie Girl című száma…

Nem kérek meglincselést,viszont komikat annál inkább!!Puszi!

2010. június 24., csütörtök

16.fejezet

Ezt a fejezetet Natalienak,és Kittimnek küldöm,és remélem,egy igazi nagy meglepetés lesz nekik!:)Remélem fogtok neki örülni,csajok!;)

Ja,és kérem,hogy senki se akarjon megölni!Gondoljatok arra,hogy énis érző lény vagyok,vagy mi a szösz….:D

Legalább 10 komit szeretnék ide! Köszcsi,puszcsi,láwcsi:D


/Gina szemszöge/


Végre,itt van Bella!Alig vártuk!Kiky már alig bírt megülni a seggén.Most még annyira sem,mint általában.Miután elmeséltük,hogy mi történt velünk az elmúlt 20 évben,mindenki elment a dolgára.Én vadászni indultam,és meglepetten tapasztaltam,hogy Gabe is menni jönni akar.Gondoltam,hívom Edwardékat is,legalább lesz alkalmunk beszélni,és megmutathatom neki az erdőt is.De amikor bekopogtam elég furcsa,és félreérthető zajok szűrődtek ki.

2 másodperc múlva egy kócos hajú,gyűrött Bella nyitott ajtót:

-Mit szeretnél Gina?

Kicsit megszeppentem,mert eléggé ellenséges volt.

-É..én cs…csak v..v..vadászni akartalak h..hívni titeket!-dadogtam.Edward ezen egy jót nevetett.Egy csúnya pillantással elhallgatattam.

-Persze ,szívesen elmegyünk.Ki jön még?-váltott Bella barátságosabb üzemmódba.

-Én,Te,Edward és Gabe.-mondtam már én is nyugodtabban.

Bella hátrafordult,kérdő pillantással kedveséhez,én pedig ezt üzentem neki gondolatban:

Ne haragudj,Edward!Ha tudtam volna,hogy mitcsináltok,akkor esküszöm,hogy nem jövök fel!

De gyertek velünk,légysziii!-néztem rá kiskutya szemekkel.Azoknak sohasem tudnak ellenálni.Erre felnevetett.

-Rendben,Bells,öltözz át,addig gondolom,Gina lesz olyan kedves,és addig lent várakoznak-nézett Edward jelentőségteljesen.Sarkon fordultam,és lementem a földszintre,ahol Gabe már várt.

-Gondolom,hallottad,mit válaszoltak?-néztem rá.

-Igen.És azt is,hogy megzavartad szegényeket akciózás közben.Pedig Willnek akartak kistesót csinálni-röhögött.

-Micsoda?Eddyke és Bellácska gyereket?És Gina megzavarta őket?Hát ez az évszázad poénja!-jött be Emmett is.

Na,ez egyre jobb.Eddig volt egy perverz Cullenék között.Emmett.Most meg itt van az a fiú,akibe minden bizonnyal beleszerettem,legalább olyan perverz,mint Emmett…

Mibe keveredtem?!

Az a tudat,hogy most vadászni mentünk,némiképp megnyugtatott.Egy ideje már nem voltam vadászni.Kedvenceim a gepárdok,de a majmok sem rosszak.Mondjuk néha sajnálom megölni őket.Olyan aranyosak!De szükségünk van vadászatra.Különben teljesen őrültek lennénk…

VÉGRE!!!Edward és Bella voltak olyan szívesek,és végre lefáradtak.

-Hé,vámpír-galambocskáim!Miért vagytok itt?Azt hittem,sokkal jobb elfoglaltságotok lenne ODAFENN,mint ODAKINN vadászni!-perverzkedett Emmett.

-Drága bátyám!Nekünk nem esik nehezünkre leállni.Nem úgy mint neked!Ha jól emlékszem,a múlt hónapban 3-szor is újrakellett bútorozni a szobátokat!Kíváncsi lennék,miért…-vágott vissza Edward.

Ügyi vagy!Végre valaki megleckézteti!-üzentem neki gondolatban.

/Kiky szemszöge/

Miután minden megbeszéltünk,felmentem a szobámba.Belemerültem a gondolataimba,és azon törtem a fejem,hogy mégis,miféle érzések ezek…hiszen csak 5 perce ismerem Willt!

És máris úgy érzem,mintha tőle függene az életem.Minden körülette forgott.

Szerelem uralta az egész testemet.De mivan akkor,hogyha és nem akarok szerelmes lenni?

Ha szeretek egyedülleni?És mivan,ha már van barátnője?Vagy egyszerűen nem úgy érez,ahogy én?

Ilyen,és ezekhez hasonló dolgok keringtek a fejembe,mikor valaki kopogott.

-Szabad!-adtam engedélyt.

Pont az lépett be,akire nem számítottam.

-Beszélhetnénk?-kérdezte.

NE ÖLJETEK MEEG!

2010. június 23., szerda

Atyaúristen...


Kedves barátnőm,Natalie elég nagy meglepetést okozott...
Nekem adta a Kreatív Blogger Díjat!
Ezt elsem tudom hinni,jajj,istenem...*itt szédült le a székröl*
Atyaúristen...most komolyan ilyen jó vagyok?
Jajj...köszönöm szépen!

15.fejezet

Ezt a fejezetet küldöm mindenkinek!
Remélem,fog tetszeni!
Puszi!

/Edward/

Esme és Alice elintézte a költözést.2 óra,és ott leszünk.Hatalmas meglepetés lesz ez Bella számára.Kiky és Gina már ott fognak várni minket.
Ráadásul Alice azt is látta,hogy Gabe szorosabb viszonyban lesz Gina-val.Aminek külön örülök,mivel akkor legalább nem Bellát fogja zaklatni a szerelmével,hanem Ginát.Kiky Willel lesz együtt,aminek szintén örülök,hiszen mindketten igazán kivételes vámpírok. Kiky maga a megtestesült kedvesség,Will pedig már csak azért különleges,mert ő az első olyan vámpír,aki vámpírok gyermekeként látta meg a napvilágot,Esme és Carlisle gyermekeként.Fogadott szüleim azóta is óvják még a széltől is,fiuk pedig mindig így morog vissza:
-Anyu,Apu,már 30 vagyok,tudok magamra vigyázni!A fiuk alaposan kiképeztek!-
Hát,igen.Kiképeztük,és elég jó harcos is,de mondd ezt egy olyannak,akinek több mint 150 éven keresztül nem lehetett gyermeke…
-Kedvesem,megérkeztünk!-halottam szerelmem gyönyörű hangját,amitől azonnal „felébredtem”.
Mikor megláttuk a házat,elállt a szavunk.
Egyszerűen meseszép volt.Majdnem,mint a forksi házunk,csak sokkal nagyobb,és persze az esőerdőben volt.Ami-megkell jegyezzem-egyszerűen gyönyörű volt.
Meghallottam Alice,Gina,és Kiky izgatott gondolatait.
A lányok a függöny mögül leskelődtek,és vártak Alice jeladására.
Ami egy széles vigyor volt.Már csak egy kérdés:tud Alice ennél szélesebben vigyorogni?!
Mertha igen,akkor én bizisten nem vadászok 2 hétig…
„És 3…2…1…VIGYOOORR!”-Alice
És mikor a vigyort kigondolta,az majdnem kettérepesztette a fejét!
A mosoly után közvetlenül kivágódott az ajtó,és a lányok a fülsiketítő sikítás után Bellával együtt a földön landoltak.Mindannyian nevettek,Gabe pedig elképzelte Bellát maga alatt…
Inkább figyelmen kívül hagytam.
Ez a fiu tökéletesen tükörképe Emmettnek....De nem tehetünk arról,ha valaki hülye!
Bementünk,és a lányok elkezdtek mesélni .Gabe és Will kiszúrták maguknak Ginát és Kikyt.
Véégre,hallelúja!Köszönöm,atyám!Gabe érzelmei Gina iránt,háát…hogyis mondjam…
Szerelmesek voltak.Gina is valami ilyesmit érzett.
Kiky pedig Willről áradozott,és hogy mit csinálna vele,ha esetleg összejönnének…
Amit mellesleg elég valószínűnek tartottam,mivel Will hasonló dolgokat gondolt Kikyről…
Istenem,mik lesznek még itt?
Miután a csajok befejezték a mesélést,miszerint hogy kerültek ide/amit én mellesleg tudtam/,mindenki elment a maga dolgára.Bella választása a lehető legszebb szobára esett,amit valaha láttam.De nála nem lehet gyönyörűbb.Miután körül néztünk,olyat kérdeztem tőle,amit általában Em szokott Rose-tól,miután új ágyat kaptak:
-Nem akarod felavatni az ágyat és a szobát,Bella?-néztem vággyal teli szemekkel.
Nem adott választ,hanem szenvedélyesen megcsókolt.Lábait a derekam köré fonta,és úgy indultunk az ágy felé.
-Készen állok a gyerekre!-mondta hirtelen elszakadva az ajkaimtól.Bennem örömmámor áradt szér.Már 30 éve könyörgök neki,és most végre beadta a derekát.Amit átkulcsoltam a kezemmel,ő pedig újra megcsókolt.És egész éjszaka folytattuk-volna,ha nem kopog valaki az ajtón…

2010. június 22., kedd

Új blogom

Sziasztok!Új történetet kezdtem.
A címe Nyomor.
Egy Julia nevű lányról szól,aki Bostonban született a nyomornegyedben.
Fegyverek,drog,erőszak,verekedés.Ebben nőtt fel.
Nézz be!


Frisset pedig megrpóbálok még ma hozni ide is.Csak egy kis affér közbejött...
Puszi!

Nyári tervek

Arra gondoltam,hogy mivel szünet van,több az időm is.De anyukám elfog utazni,szóval lehet,hogy egy ideig nem fogok frisselni.De ez még nem biztos.Megpróbálom minél többször!
Megértését köszönjük!:D

2010. június 19., szombat

14.fejezet.

Ezt a fejezetet küldöm...kinek küldjem?
Mindenkinek!Mert szeretlek titeket,és hálás vagyok,mert már 24 olvasóm van ♥
Nem garantálom,hogy mindenkinek tetszeni fog,de azzal nem tudok mit csinálni:)
Komikat kérek,mert különben begurulok!;)
És akkor mindenki kap egy fenékbe harapást a Yorkshire terrieremtől..:D


/Bella szemszöge/


Éppen zuhanyoztam.A zuhany mindig megnyugtat,és most különösen kellett a nyugtatás.
Esme elintézte a költözést,szóval holnap már indulunk is.
Brazíliába megyünk,az őserdőben fogunk lakni.
Már alig várom,a házunk ugyanolyan lesz mint itt,csak nagyobb a vadállomány.
A majmot mindig is kiakartam próbálni.Ráadásul az esőerdő nyilván nagyon gyönyörű.Még emberek is alig vannak,tehát kisebb a kockázat,hogy Gabe megharap valakit.
Mikor kiszálltam,Edwardot találtam az ajtófélnek támaszkodva.
Úgy tűnt,mintha nyomná valami a lelkét.
Gyorsan törölközőt csavartam magam köré,és megkérdeztem:
-Mi a baj,szerelmem?
-Gabe.Eszeveszetten odavan érted.Folyton rólad fantáziálgat,meg arról,hogy hogyan üthetne ki engem a nyeregből.Most például kint van a szobánkban,és azon gondolkodik,hogy miketten mit csinálhatunk az ágyban,ha nem is alszunk.És ugye eddig nem volt ilyen komoly vetélytársam.
Itt felhorkantam.
-Neked ő nem vetélytárs,Edward!És téged akkor sem üthetne ki a nyeregből,ha még nem lennénk 50-szeres házasok!-lábujjhegyre álltam,és megcsókoltam a férjemet.
Utána ki szóltam a fürdőből:
-Oké,Gabe.Menj ki a szobánkból,mert nem engedtelek be.És ez magánszféra,szóval tűzés!
Hallottunk ajtó csapódást,majd egy trappolást.
Kimentünk.Míg én felöltöztem,Edward elkezdte a pakolást.Tudtuk,hogy nem kell sok holmi,mert mégiscsak Alice a húgunk,meg minden.De azért a kedvenc darabjainkat magunkkal vittük.
Mire végeztünk,reggel lett.Az utat autóval tettük meg,néha megálltunk vadászni,Gabe miatt.
Ő nem nagyon bírta ki 1 napnál tovább,szóval a tervezett 5 nap helyett egy hét múlva értünk oda.A ház gyönyörű volt.Ahogy a környezete is.Mindenütt virágok voltak,és fák.
Egy folyót hallottunk a közelből.
Egyszerűen meseszép volt.
Edward,és Alice vigyora egyre szélesebb,és szélesebb lett.Nem értettem.
De ekkor kicsapódott az ajtó,és megjelent Kiky és Gina.Azt hittem lehidalok.
A nyakamba ugrottak,és sikítottunk,mint az elmebetegek.20 éve nem láttam őket.
A legjobb barátnőim.Imádom őket.
Elkezdték mesélni,hogy mi történt velük,hogy eljöttek a Volturitól,mert nem bírták azt a bezártságot,és hogy egészen máig egyedüllaktak itt.
Mikor is Alice felhívta őket 4 nappal ezelőtt,hogy lakótársaik lesznek.
-Oké,már csak egy kérdésem van:honnan tudtad,hogy itt vannak?-néztem Alice-re.
-Jött egy látomás,miszerint valakik itt nagyon boldogok lesznek,és ezért gondoltam,hogy jöhetnénk.-itt a tekintete Willre és Gabe-re vándorolt,akik nem tudták levenni a szemüket Kiky-ről,és Gina-ról.
A csajok szintén.Na,akkor Gabe-probléma megoldva.
Már csak a gyerek dologban kell nevezőre jutnom Edwarddal,és készen is lesz.
Miután befejeztük a beszélgetést,ki-ki elment a maga dolgára,illetve kiválasztottuk a szobáinkat.
A mi szobánk a legfelső emeleten volt,a sarokban.Két fala is üvegből volt,és gyönyörű kilátás nyílt az erdőre.
Ezis mesébe illő volt.
A szoba közepén hatalmas franciaágy volt,a gardrób pedig 2szer akkora volt,mint a szoba.
Alice-t ismerve ez a gardrób 2 nap múlva teljesen tele lesz....


Ennyi a 14. fejezet,mert már fáj az agyam...Remélem,ez már jobban tetszett nektek!
Nem fogok haragudni,ha komit írtok nekem!;)

2010. június 17., csütörtök

13. fejet: Hogy mi?!

Ezt a fejezetet is kedves komizóimnak küldöm.
Meg persze mindenkinek,aki szereti!(ez olyan kivánságműsoros voltXP)
Szerintem nem lett olyan jó,de döntsétek el ti!
Tudom,hogy utáljátok a csávót,de ennek muszáj volt benne lennie!

/Gabe szemszöge/

Lángolt az egész testem.Mintha beleestem volna egy lávafolyamba.Mindenem égett,és fájt.
A szívem őrült tempóban zakatolt.Mintha méreg került volna a testembe.
Nem értem,hiszen ma még semmit sem ettem,és nem is ittam!
Aztán a lábujjamtól elkezdett fokozatosan visszahúzódni.
Már elérte a szívemet.Nagyon gyorsan vágtatott.Mintha valami elől menekülne.
Aztán dobbant egy utolsót,majd elhallgatott.Ez furcsa.
Most akkor meghaltam?
Nem hiszem.Akkor nem éreznék ennyi szagot,és nem hallanám azokat a dolgokat.
Izgatott susmorgásra lettem figyelmes.Kinyitottam a szemem,és az egész Cullen családot ott találtam a szobában.Körbe néztem.
Most,hogy élesebben látok,jobban látom az arcukat.Részletesebben.Eddig észre sem vettem,hogy tényleg ennyire gyönyörűek!És akkor megláttam Bellát.
Nála szebbet még életemben nem láttam!Szóvá is tettem:
-Bella,hogy te milyen gyönyörű vagy!
Zavarba jöhetett...de miért nem pirult el?
-Ööö...köszi,Gabe...öhm...nincs semmilyen kérdésed sem?-tudakolta bizonytalanul.
Aztán eszembe jutottak azok a tapasztalatok,amiket akkor éreztem,mikor felébredtem..:
-De!Miért érzem jobban a szagokat?Miért látok élesebben?Miért ég a torkom?-erre ugyan csak most döbbentem rá,de tényleg.A torkomat mintha lángnyelvek nyaldosnák..
-Azért,kedves Gabriel,mert vámpír lettél!-közölte velem Carlisle doki.
Hogy mi?!Az nem lehet!Vámpírok nem is léteznek!
Hisztérikus nevetés tört ki belőlem,majd,mintha hirtelen elvágták volna,abbamaradt.Mintha erős nyugalom-hullámok törtek volna rám...furcsa.
-Most akkor embereket kell ölnöm?Meg koporsóban aludnom?-rémültem meg,mivel a vámpíros filmekben mindig ez van.A többiekből erre kitört a nevetés.
-Nem Gabe,nem kell koporsóban aludnod,mivel mi egyáltalán nem alszunk.
Embert sem kell ölnöd,ha nem akarsz,mert mi állatok vérén élünk.Egyéb hozzátartozói a vámpír létnek:szuper gyorsaság,és némelyikünknek van különleges képessége is-mondta Alice,aki most először szólalt meg-Most viszont újszülött vagy,szóval egy ideig nem mehetsz emberek közelébe.
Ami a suliban történteket illeti,azok megsem történtek.A szüleid,és mindenki az iskolában azt hiszi,hogy te meghaltál egy autóbalesetben.Azért hiszik ezt,mert Bella kitörölte a memóriájukból.
Ezt nem értettem.Bella kitörölte a memóriájukból?
Fel is tettem ezt a kérdést,homlok ráncolva néztem Bellámra.
-Igen.Nekem az a képeségem,hogy átveszem mások képességeit.Gyakorlatilag én vagyok a legerősebb vámpír az egész világon!-húzta ki magát büszkén,amitől a domborulatai,hmm...
-És a leggyönyörűbb is-bókoltam neki,mivel ez így volt igaz.
Drágaistenem,azok a szép ívű ajkai...a tökéletes alakja,elképzeltem Bellát meztelenül...
-Abbahagyhatod a fantáziálást Gabe,mert Bella,mintha nem tudnád,velem van.-mondta nekem ellenségesen Edward,és szorosan magához húzta a lányt.
Megszeppenve válaszoltam:
-Rendben,abbahagytam.De honnan tudtad,hogy mire gondoltam?-értetlenül néztem.
-Ezt majd később elmagyarázzuk.Most viszont elmegyünk vadászni.Bizonyára szomjas vagy.-mondta nyugodtam Carlisle.
-Ezaz!Már alig várom,hogy elejtsek egy jó kis brummogó-vacsit!Meglátod,Gabe haver,az lesz a kedvenced;hamár nincs meg a mi kis vadmacskánk személyében-sandított vigyorogva Bellára.
Mire Rosalie és Alice két oldalról tarkón vágta.Plusz ehhez tartozott még Edward morgása is,és Bella csilingelő nevetése.Én mondom,ezzel az Emmettel még jóban leszek!
És ez a nevetés...mintha ezüstcsengettyűket hallanék!
Na,jó,abbahagytam...
Mindenki kiugrott az ablakon,és a folyó előtt megvártak.
-Rendben,Gabe.Most csukd be a szemed,és mondd el,mit érzel.
Megis tettem.Éreztem Cullenék szagát,éreztem a folyó illatát,és éreztem állatok illatát.
Egy édeset,és egy kesernyéset.
A kesernyés után eredtem,Cullenék pedig követtek engem.
Az illat forrása egy őz csorda volt.Az ösztöneim megmondták mitcsináljak.
Rávetettem az egyikre,és a nyakába mélyesztettem a fogaim.
Még végeztem 3-mal,aztán hazamentünk,hogy feltehessem a kérdéseimet...
Mindenki elmondta,mi a képessége,hogy nem mehetek egy ideig emberek közelébe,és egy idő után az állati vértől a szemem vérvörösről aranybarnára fog változni.
És a képességem még sajnos nem derült ki,de remélem,hogy lesz valami spéci!

Miután mindent megbeszéltünk,Esme megmutatta,melyik lesz a szobám,megkérdezte,mi a kedvenc színem,Alice pedig valami vásárlást tervezgetett,hogy legyen mit felvennem.
Miért érzem úgy,hogy nem csak néhány pólót,és 3 farmert kapok?
-Azért öcsi,mert tényleg nem.Alice legalább egy évre szokott bevásárolni,és általában mindent csak egyszer vehetsz fel..-válaszolt gondolataimra Edward.
Hmm...mikor nem féltékenykedik,egész jó fej!
-Kössz!-ennyire méltatta a dícséretemet,majd eltűnt a Bellával közös szobájában.
Amint hallottam,valaki éppen tusolt.
Úgy döntöttem,megnézem,mitcsinál Edward,ezért elindultam a szoba irányába.
Nem láttam ott senkit,de volt ott egy ágy.Különös.Mintha azt mondták volna,hogy nem alszanak...
És ekkor megvilágosodtam.
Nem alvásra kell az ágy.Akkor tényleg együtt vannak?Ez nem lehet...
A fürdőből beszélgetést hallottam...


Ennyi lett!Tudom,hogy nem bírjátok Gabe-t,de ezt muszáj volt!*ördögi vigyor*
Sok komit szeretnék,előre is köszike!:)

12.fejezet Bonyodalom

Látom,nem nagyon szorgoskodtok a komikkal,de van pár lelkes "törzskomizóm"
Éppen ezért nekik küldöm ezt a fejezetet,mert egyszerűen imádom őket!:)
Sok puszi,és remélem fog tetszeni!


/Bella/

Mikor megláttam Gabe-t a földön feküdni,megállítottam az időt a suli körül,majd megvizsgáltuk.
Edward elég komoly sérülést mért rá,minek következtében szegény Gabe a halál kapujában ácsoroghatott...
-Nem akartam megölni!-mondta szerelmem megtört hangon.
-Nem ölted meg.Van számára még esély...-feleltem neki kis idő múlva.
-Neee!Bármit,csak azt ne,Bella!-nézett rám kérlelőn Alice-Most is elég perverz,ráadásul rád van mozdulva.Vámpírként,ráadásul újszülöttként,szerinted mégis mikre lesz képes?
-De csak így menthetjük meg!Menjünk haza,és kérjük Carlisle segítségét!-válaszoltam neki,majd mindannyian bepattantunk a kocsiba,és hazamentünk.
Zoey és Will kicsit kikészülhetett ettől,mert felmentek pihenni.
Carlisle megvizsgálta Gabe-t,majd közölte,hogyha nem változtatjuk át,akkor meghal.
Edward teljesen magába roskadt,amit nem igazán értettem.
-Szerelmem,mi a baj?-kérdeztem tőle kedvesen.
-Az,hogy majdnem megöltem egy fiút,csupán azért,mert rólad fantáziált.
Most meg a nyakunkra hoztam egy Emmett-féle perverz állatot!-monta megtörten.
-Miből gondolod,hogy olyan perverz,mint Em?
-Bella,nem te olvastál a gondolataiban!Azt tervezte,hogy beráncigál a wc-be,és...
Már értettem,mitől lett olyan féltékeny...
-Jajj,szívem!Tudod,hogy azt csak neked engedném meg!-csókoltam meg nagyon-nagyon lassan,de szenvedélyesen.Ő azonban többet akart.
Kezei elkalandoztak a testemen,és megálltak a derekamon.
A ruhák lassan lekerültek mindkettőnkről,és a nap további részét egymással töltöttük.
Mikor lementünk,Emmett sokat tudóan vigyorogva üdvözölt:
-Drága Bellácska,de kivagy ma nyalva!-mondta perverzül grimaszolva.
Rögtön vettem a lapot,és tettet ijedséggel az arcomhoz kaptam:
-Jajj,ne!Ennyire látszik?!-mire mindenkiből kiszakadt a nevetés,Emmett pedig vérig sértve eloldalgott Rosaliehoz.
-Komolyra fordítva a szót-jött be Carlisle-Gabe átváltozása megkezdődött.
És még egy fontos dolgot kell megbeszélnünk.Mivel egy újszülött fog csatlakozni a családhoz,ezért elkell költöznünk egy időre az emberek közeléből.
Valami tipp valakitől?
Alice rögtön ugrált:
-Mit szólnátok az őserdőhöz?Ott elég nagy a vadállomány,ráadásul elég elhagyatott!
Mindenkinek tetszett ez az ötlet,szóval elkezdtük elintézni a ház vételt,meg a bútorszállítást.
Alice valamiért nagyon vigyorgott.Gyanús.Felettébb gyanús.Mikor belehallgattam a gondolataiba,csak az I like it című számot hallottam,Enrique Iglesias és Pitbull előadásában.
Valamit titkol.De egyenesen nem kérdezhetek rá,mert úgysem mondja el.A jövőbe látást valamiért nem örököltem tőle..Mind1,így legalább nekem lehet meglepetést szerezni,nem úgy mint annak a kis boszinak!

3 nap múlva:

Gabe végre felébredt.
Nem is olyan rossz!-gondoltam magamban elismerően-de Edwardon nem tehet túl...
Gyorsan megcsókoltam szerelmem,majd vártunk,mikor nyitja ki végre Gabe a szemét..
Mikor ezt megtette,két élénkvörös szempárral találtuk magunkat szembe.
Nem érthetett semmit,hiszen értetlenül nézett körbe,majd tekintete megállapodott rajtam.
-Bella,hogy te milyen gyönyörű vagy!-mondta elismerően.Felment bennem a pumpa,amit Jazz megérezhetett,mivel nyugtató hullámokat küldött felém,Edward pedig kicsit szorosabban ölelt magához.
-Ööö...köszi,Gabe...,öhm,nincs semmi kérdésed?-tudakoltam tőle bizonytalanul.
-De!Pl,miért érzem jobban a szagokat?Miért látok jobban?És miért ég a torkom?-záporoztak belőle a kérdések.
-Azért,kedves Gabriel,mert vámpír lettél!-mondta neki Carlisle.
Gabe-nek ez teljesen betett.Hisztérikusan hahotázni kezdett,már-már az őrület határán állhatott,mikor Jasper és én egyesült erővel nyugi-hullámot küldtünk rá,ami segített rajta.
-Most akkor embereket kell ölnöm,és koporsóban kell aludnom?-nézett rémülten,minek hatására most belőlünk tört ki a nevetés,amit ő csak egy sértődött pillantással jutalmazott.
-Nem Gabe,nem kell koporsóban aludnod,mivel mi egyáltalán nem alszunk.És nem kell embert ölnöd,ha nem akarsz,mert mi állatok vénén élünk.És egyéb hozzátartozói a vámpír létnek,hogy szupergyorsan tudunk mozogni,illetve valakinek különleges képességei is vannak.-magyarázta neki Alice.Ő most szólalt meg először.-Viszont mivel most újszülött vagy,ezért nem mehetsz egy ideig emberek közelébe...ami a suliban történt,az gyakorlatilag megsem történt.A szüleid azt hiszik,hogy autóbalesetben meghaltál.A többiek azért nem tudnak semmitsem az egészből,mert Bella kitörölte a memóriájukat.
-Bella kitörölte a memóriájukat?-nézett rám homlok ráncolva Gabe.
-Igen.Nekem az a képességem,hogy átveszem mások képességeit.Gyakorlatilag én vagyok a legerősebb vámpír a világon-húztam ki magam büszkén.
-És nem mellesleg,a leggyönyörűbb is-bókolt nekem.
-Abbahagyhatod a fantáziálást Gabe,mer Bella,mintha nem tudnád,velem van.-mondta neki ellenségesen Edward,és magához húzott.
-Jójó,rendben van,Edward.De honnan tudod,mire gondoltam?-nézett Gabe megint értetlenül.



Ennyi lett,kérek komikat!Jósokat!Puszi:)

2010. június 14., hétfő

11.fejezet


Nyugodtan írhattok komikat!

Kittimnek,és Nataliemnak küldöm,mert hülyék vagyunk:D
Ja,és Taminak is!:)Mert nélküle béna vagyokxP



/Bella szemszöge/




Harminc év eltelt azóta,hogy Edward és én újra együtt vagyunk.

Azóta elég sok minden történt.

Például használtam az életre keltő képességemet Rosalien és Esmen.
Rosalienak egy lánya született,Zoey a neve.
Gyönyörű,szőke hajú kislány.Az anyjára ütött.
Esmenek pedig egy fia,Will.
Ő kiköpött Carlisle.
Apjához hasonlóan ő is nagyon jóképű.
Így teljesült Esme és Rosalie álma is.
Született gyermekük.Aro teljesen odáig volt,mikor megtudta,hogy Esme és
Rosalie is gyermeket vár.Annak már kevésbé örült,hogy nekem nem akaródzik még az anyaság.
De hát,ez van apukám!
Én még nem szeretnék,de Edward már 20 éve nyúz,hogy gyereket akar-de én makacs vagyok.
30 év alatt történt egy s más...
Suliba járunk,újra Forksban.Zoey és Will is velünk jár,és nagyon bejön nekik a suli.
Mostanra álltak meg a teljes növekedésben,a külsejük 17 éves,érzelmi és értelmi szintjük pedig egy 25 évesén van.
Ugyan kicsit feltűnőek vagyunk,de ez nem zavarja a forksi diákokat.
Őket csak a földöntúli szépségünk érdekli.
Elsem hiszem,hogy Mike Newton dédunokája kiköpött mint ő,csak éppen Gabe-nek hívják.
Mióta beiratkoztunk a suliba(2 éve),azóta próbál randira hívni.Észre sem veszi,hogy én Edwarddal vagyok.
Na,de mindegy...
Gondolatmenetemből szerelmem hangja szakított ki...:
-Édesem,készülni kéne,különben elkésünk a suliból!Alice már nagyon türelmetlen!
Angyali mosolyt dobtam felé,majd elmentem felöltözni.
Egy merész kék csőtoppot vettem forrónacival és egy fehér tűsarkú szandállal
Hadd lássák a pasik,mit nem kaphatnak meg soha!
Sminket nem tettem,minek az,hiszen ígyis gyönyörű vagyok!
Mikor elkészültem,Edward elismerően mért végig.
-Nagyon szexi vagy ma!-még szerencse,hogy nem tudok elpirulni.
-De nagy hassal még szebb lennél,szerelmem!-próbálkozott újra...
-Edward,értsd meg,én még nem akarok gyereket,majd később!-hárítottam,mire szemei megteltek szomorúsággal.
Talán mégis bele kéne mennem ebbe a gyerekes dologba? És hagyjam a szenvedést és a szenvedélyt hátra?
Edward talán boldogabb lenne ettől a ténytől? Hogy ő is apa lenne? Mert családba már mindenki gazdagodhat
gyerekkel. Kivéve Alice. Ő sem akar anyáskodni. Eleget segít gondolom majd Esme-nek és Rosalinak.
Kézen fogtam kedvesemet és úgy ültünk be az autóba, majd elindultunk az iskola felé. A sulihoz vezető
idő roppant gyorsan tettük meg hála, hogy Edward úgy nyomta a gázpedált, hogy belerezzent a kocsi.
Élveztem a gyorsaságot. Imádtam. Akkor úgy éreztem mintha repülnék. A suliban nem várt személy fogadott. Gabe.
-Szia Bell cica – mondta nyálasan és egy csók adásában kísérletezett.
-Gabe! Szállj le rólam! - ordítottam és jobban odanyomtam magamat Edwardhoz.
-De cica! Én kívánlak! És az enyémé akarlak tenni!
Hallottam Edward morgását és majd csak azt vettem észre, hogy Gabe a földön fekszik.


Remélem,tetszett!Tami is segített benne,szóval neki is lehet gratulálni!;)
Komikat kérek!

2010. június 9., szerda

10.fejezet

Ezt a fejezetet szeretném Taminak,és Natalinak küldeni!
Emellett még mindenkinek,aki kitűnő bizonyítvánnyal fog rendelkezni...:)
Komihatár:10 kommentár!
Addig nem lesz friss,előre mondom!



/Tanya szemszöge/

Báli meghívót kaptunk.
Aro Volturi lányának lesz a születésnapja.
Kíváncsi vagyok a lányra,de ki nem?
Kíváncsi vagyok,hogy fog kinézni.
De nálam biztos,hogy nem lesz szebb.
Edi is így gondolja,legalábbis remélem.
már 90 éve együtt vagyunk,és látom rajta,hogy szeret engem...
De Alice valamiért nagggyon be van sózva...
Vajon tud valamit?
Nem hiszem.Na mindegy.
Még megkell vennünk a ruhát...
Már eldöntöttem,hogy piros lesz,és tapadós,és mélyen kivágott....
Edikémnek mindenképpen tetszeni akarok!
Mintha így nem tetszenék neki...
Na,Aliceék visszaértek a bevásárlásból.
Pont olyan ruhát hozott nekem,de még mindig utálom...
Bepakolt mindenki,indulhatunk.
Odaúton senki sem szólalt meg.
Mindjárt megérkezünk,már látom a város falait.
Ez a város nagyon szép!
Eltudnám képzelni,hogy itt lakom.
De Edward nem akar beállni a Volturiba...
Sajnos.
Pedig milyen jó lenne!
Még jó,hogy annyira elvan merülve a gondolatai világában,hogy nem hall engem...

1 nap múlva a bálon..:
Aro bejelentette a lánya érkezését..
Mikor belépett a csaj,lefagytunk:Hiszen ez Bella!
Fúj,hogy milyen közönséges!Emberként se volt szép,és most!
Barna haj,aranyszem,alacsony termet...
Közönséges,egyszerű,ronda.
Én sokkal,de sokkal szebb vagyok.
Mindenki oda ment hozzá üdvözölni,kivéve engem,és az én egyetlenem.
Tudtam,hogy nem szereti már!
Győzelem!
Miután mindenki abba hagyta a cafka üdvözlését,és elkezdődött a tánc.
Csúnya ugyan,de megkell hagyni,hogy nagyon kecsesen siklik Alec karjai között...
És akkor Edward engem is vitt táncolni,ennek következtében én a fellegekben jártam.
De mindig úgy szlalomozott,hogy Béka-Bella mellé érjen...ő ezt sajnos észrevette.
Mindig egyre távolabb,és távolabb mentek.
Ám ekkor vége lett a számnak.
És Edward otthagyott engem.Leakarja kérni Bellát!
Hogy teheti ezt velem?
De mázlim van.
Kikosarazta!Jupiiii^^(bocsi,de ezt muszály volt..:P)
De egyszer csak Edward szenvedélyesen megcsókolt,azt sem tudtam,hol vagyok!
Fiu-e,vagy lány...
Még szórakoztunk egy kicsit,de vége lett a bálnak.
Úgy döntöttünk,hogy még maradunk itt,mert olyan szép itt!
Elmentünk vadászni,mivel már kezdett sötétedni a szemünk..
A vadászat nagyon jó volt!Jókat beszélgettünk a többi Volturi taggal.
Mikor visszaértünk azonban olyan dolog történt,amit életembe nem gondoltam volna...
Beleneztem Alec szemébe.Azok a gyönyörű,aranybarna szemek!
Elsüllyedtem bennük.Hirtelen azt sem tudtam,ki vagyok!
De aztán rájöttem.A nevem Tanya Denali!És épp most szerettem bele Bella pasijába...
Ez a szerelem sokkal erősebb volt annál,amit Edward iránt éreztem.Az csak egy kis szikrája volt ennek.
Ő is így érezhetett,mert arcán és szemében szerelem lángolt.Nagyon erős szerelem.
Gyanítom,ugyan az volt benne,mint most bennem.Ami nagyon jó érzés volt.
-Szia!-ennyit bírtam kinyögni..
Alec és Tanya.Tanya és Alec!Milyen jól hangzik!
-Hát,azt hiszem,ezt a dolgot elkéne mondani Edwardéknak!-mondta kedvesen.
És végre megcsókolt.Istenem,ez a csók felért a mennyországgal!Edward csókja nem volt ennyire gyengéd,és szerelmes.
Valószínűleg ő nem is volt szerelmes belém!Hát persze.Hiszen végig Bellát szerette.
De mostmár én Alecet szeretem,ő pedig engem.Micsoda jó dolog!
A csókunk túl hamar ért véget.
-Elkell mondanom nekik!Hamar visszaérek!-ígérte,azzal már ott sem volt.




Ennyi!Tudom,hogy Tanya nem a kedvencetek,de azért A KOMIHATÁR ÉL!
10 komi után teszem fel az új fejezetet,és külön megkérem Tamit,hogy csak egyszer írjon,és ne csaljon;)!:D
Puszi!

Nézzétek meg;)

Képzeljétek!
Beteg lettem,szóval ma FRISS!:)


Addig is,itt egy kis vicces-videó gyűjtemény!
Nézzétek meg,mert nagyon viccesek!
Előre is bocsi a csúnya beszédért!


Babi néni strandra meg


Angyal bárányok


Farkas Berci széjjelfagy


Beleszartak az almába

Veréb lakás...




Írhattok komit,de nem muszály!(értitek a célzást,ugye?:D)

2010. június 6., vasárnap

9.fejezet

Oké!18-en vagytok,aminek nagyon örülök!:)
DE!Nagyon kevés komit írtok:(
Nagyon örülnék neki,ha minden fejezethez legalább 10-en írnátok!
Nem hiszem,hogy nagy kérés lenne!
Megköszönném!:)


/Edward szemszöge/


Ezt nem tudom elhinni!
Akkor Tanya és Alec most együtt?
Akkor szabad az út Bellához?
Hátulról átöleltem a derekát,magamhoz húztam,és a fülébe susogva megkérdeztem tőle:
-Akkor szabad az út számomra?
Megfordult,és megcsókolt.Hihetetlenül jó érzés volt megcsókolni őt.Mikor ajkaink elváltak,féloldalasan elmosolyodtam:
-Ezt vehetem igennek?
-Annak veszed,aminek csak akarod!-búgta,és újra megcsókolt.
Egyre vadabbul csókoltam,ő pedig egyre többet akart.Megszakította,de számomra két olyan szót mondott,amit már régen hallani akartam:
-Ne itt!
-Rendben,menjünk vissza a kastélyba!-mondtam neki
Kézen fogtam,és visszafutottunk a városba,hogy mindenkinek elmondhassuk:
újra egy párt alkotunk!
Mikor odaértünk,Alice-szel,és Jane-nel találtuk magunkat szembe.
Alice-nek a vigyora fülig ért.Jane is mosolygott,de nem olyan boldogan,mint a húgocskám.
A gondolataiból rögtön le is szűrtem,mi a baja:
"Az a Tanya nem való Alechez,Bella sokkal inkább...Már ne is haragudj Edward!Nincs veled bajom,csak Tanyaban nem bízom..."
-Hidd el Jane,megbízhatsz benne!Ha valakit szeret,arról nem lehet levakarni!Én már csak tudom...-válaszoltam a gondolataira.
-Akkor jó!Nem akarom,hogy Alec csalódjon!-mondta Jane megkönnyebbülve.
-Miről van szó?-nézett értetlenül szerelmem.
-Jane nem nagyon bízik Tanyában.De Edward biztosította róla,hogy minden rendben!-válaszolt helyettem Alice.
-ÓÓÓ!-ennyi válasz telt kedvesemtől.
-Na,gyertek,tudassuk mindenkivel ezt a csodálatos hírt!-ugrándozott Alice.
Azzal bementünk a palotába.Mindenki a nagyteremben volt.
Az első,amit meghallottam,Emmett gondolatai voltak:
"No,öcsipók!Remélem,nem lesztek hangosak!Mondjuk nem hiszem,hogy Tanyán túllehetne tenni..."és felidézte magában azokat az eseményeket,amik kb 10 perce történtek Tanya szobájában...
-Köszi Emmett,de ezt inkább kihagytam volna!-mire csak egy perverz vigyort kaptam válaszul...
Aztán Aro jött oda hozzánk:
-Örülök,hogy végre megjött az eszed Edward!És neked is kislányom!Végre,észrevettétek,hogy titeket egymásnak teremtettek!Már csak egy unoka hiányzik...ami ugye nem lehet.
-DE!Apu,olyan képességre tettem szert,amivel bármit életre tudok kelteni.Legyen az akár egy halott,vagy valami...de csak akkor működik,ha akarom...-mondta Bella csillogó szemekkel,és rám nézett.Olyan pillantással,amivel mintha azt akarná közölni,hogy használni fogja...
-De..de..de..miért nem mondtad ezt nekem?-nézett rá Aro megrovón.
-Mert eddig nem akartam gyereket!-nézett vissza Bella csúnyán.
-Jójó!Azért ne harapd le a fejem!-visszakozott.
-Nem fogom,nyugii!-incselkedett szerelmem.
Aztán mindenki egyenként odajött.
Rosaliet eléggé felkavarta Bella újdonsült képessége.
"Vajon megkérhetném arra,hogy használja rajtam...?Annyira szeretnék egy kisbabát!"
Esme hasonlóan gondolkodott...
"De jó lenne egy kisbaba!Bella biztos lesz olyan jó,hogy kipróbálja rajtam..."
Carlisle:
"Bella egy nagyon különleges lány.Jobban nem is választhattál volna fiam!"
Kiky és Gina(akik időközben eldöntötték,hogy itt fognak lakni),szintén idejöttek gratulálni,és közben mindketten ezt sugallták felém:
"Nagyon megkedveltük Bellát!Hogyha mégegyszer bántani mered,velünk gyűlik meg a bajod!"
Bólintottam feléjük,hogy vettem az adást.
Miután mindenki gratulált nekünk,visszavonultunk Bella szobájába.
Aleccel cseréltem helyet,mert ugye változott a felállás...
Muszáj volt tudnom,mi történt kedvesemmel miután meghoztam azt a rossz döntést:
-Bella,válaszolnál a kérdéseimre?
-Persze!-válaszolt készségesen.
-Mit csináltál miután elhagytalak?
Gyönyörű arcára kiült a szomorúság.
-Hónapokig olyan voltam,mint egy zombi.Aztán elkezdtem találkozgatni Jake-kel.Róla kiderült,hogy vérfarkas.Így tudtam megmenekülni Victoria elől.Ha ő és a falkája nem lett volna,akkor most már halott lennék...-erre a gondolatra nagyon elszomorodtam.Te jóég!Milenne velem Bella nélkül!
-És te,mitcsináltál?
-Ugyanazt,amit te.Csak én egészen 3 nappal ezelőttig voltam zombi,és nem pár hónapig.-mondtam neki szomorkásan.
-Akkor most kárpótollak.-mondta,és ott folytattuk,ahol délután abba hagytuk a réten...




Ennyi lett!Remélem,tetszett!
A komikat ne feledjétek!

2010. június 3., csütörtök

8.fejezet

Köszi a komikat!
Parancsoljatok,itt a 8.fejezet!
Puszi!


/Bella szemszöge/
Már elindultam volna,mikor visszarántott a csuklómnál fogva,szeme megtelt szerelemmel,miközben kimondta azt a néhány szót,amitől teljesen padlóra kerültem:
-Bella,azt hiszed elengedlek?100 évig szenvedtem azért,mert elhagytam életem szerelmét!-hitetlenkedve néztem rá.
Aztán egyszer csak az ajka ott volt az enyémen,mert szenvedélyesen megcsókolt.
Ezen először nagyon meglepődtem de viszonoztam a csókot.
Hihetetlenül jó volt újra csókolózni vele!
A keze lassan bejárta az egész testem,de aztán megállapodott a derekamon.
Átkulcsoltam a nyakát a karjaimmal,és közelebb húztam magamhoz.
Most végre nem kellett óvatoskodnia.
De mikor a keze betalált a felsőm alá,akkor jöttem rá,hogy ezzel megbántom Alec-et.
Átrepültem a rét túloldalára,egy döbbent Edwardot magam mögé hagyva.
-Edward,mégis mit képzelsz magadról?-kérdeztem tőle dühösen.Pedig csöppet sem voltam az,inkább nagyon is boldog.
-Az ex-pasik nem szerezhetik vissza az ex-csajukat?-nézett vissza ártatlanul.

Most én döbbentem meg:
-Te..te vissza akarsz engem kapni?
-Az igazság az Bella,hogy szeretlek.Jobban,mint régen.
És vissza akarlak kapni!
Rég nem dobogó szívem táncra perdült,de még mindig nem hittem neki.
-És mégis,mi a garancia arra,hogy nem hagysz el megint?
-Ez...-és újra megcsókolt,de most olyan lágyan,mint a selyem.
Visszacsókoltam,de aztán megint egyre követelőzőbb lett.
Bennem is feléledt a vágy iránta,de közben a fejemben egy kis hang folyamatosan azt sikította,hogy ÁLLJ!ÁLLJ!ÁLLJ!
De nem akartam megállni,és ezúttal az én kezem talált be a felsője alá.De ő nem akadályozott meg,mint kellett volna.A hajamba túrt,miközben ajkai a számról levándoroltak a torkomra.
És ekkor minden olyan gyorsan történt.
Valaki letépte rólam Edwardot.
Alec volt az.
Elkezdtek harcolni.Alec ugyan tapasztaltabb volt,de Edward előre tudta az összes lépését.
-Héhéhé,fiúk,elég legyen!-álltam közéjük.
-Ne avatkozz bele!Ez nem a te ügyed!-lökött félre Alec,és újból neki esett Edwardnak.
-Még hogy nem az én ügyem?!Akkor mégis minek estél neki Edwardnak?!-néztem rá dühösen.
-Azért mert/és figyeljétek,most jön a megdöbbentő fordulat!-a szerk./úgy kb 2 órája visszajöttek Cullenék a kastélyba.Mikor belenéztem Tanya szemébe,megtaláltam azt,akit életem végéig fogok szeretni.Tanya viszont szeret engem.Elmesélte,mennyi ideig tartott neki meghódítani Edwardot,de nem volt boldog.Látta rajta,hogy mást szeret.Azért akartalak megkeresni téged,mert ezt akartam neked elmondani.De mikor megláttam,hogy ezzel csókolózol-bökött a fejével Edward irányába-elöntötte a vörös köd az agyam.
-Na de Alec!Te és Tanya?Biztos,hogy nem Kate-t láttad meg,vagy Irinát?-kérdeztem félig viccelve,félig komolyan.
-Jajj,de vicces itt valaki!A lényeg az,hogy már nem szeretlek,csak mint a legjobb barátomat.Úgy látom,azzal már nem lesz gond,hogy összetöröm a szíved.-jegyezte meg a csókra utalva.
-Amint látod...na,folytatjátok a verekedést,vagy kibékültök?-kérdeztem az immár legjobb barátomat,és Edwardot.
-Te mit szólsz hozzá,agy kurkász?-kérdezte Alec Edwardtól.
-Én a béke mellett szavazok,de csak ha te is akarod!-válaszolt.
-Oké,akkor kibékültetek,minden heppy,meg minden.De Alec,mi lenne,ha lelépnél?Edwarddal néhány dolgot még meg kellene beszélnem...-néztem rá könyörögve.
-Rendben Bells.De ha bántani merészeled...-fenyegette meg Edet.
-Nyugi,ilyenre nem lesz példa!!-ígérte.
-Helyes!Viszlát,Bella!-nyomott Alec egy puszit az arcomra,és már elis viharzott.
Edward közben már át is ölelte a derekam hátulról,és a fülembe susogott:
-Most akkor szabad a pálya számomra?-kérdezte.
Megfordultam,és megcsókoltam.Mikor elváltak ajkaink,féloldalasan elmosolyodott:
-Ezt vehetem igennek?
-Annak hiszed,aminek akarod!-búgtam neki vissza,és újra megcsókoltam.
A csókunk egyre vadabb és követelőzőbb lett,de ezúttal én szakítottam meg:
-Ne itt!
-Rendben!Menjünk vissza a kastélyba!
Azzal elindultunk,hogy mindenkinek elmondjuk a jó hírt.


Ennyi lett a 8.fejezet!Remélem tetszett!

2010. május 31., hétfő

7.fejezet

Okéé!Akkor mostantól komihatár lesz!Mivel elég 15-en vagytok,ezért legalább 7 komit szeretnék!
Jó olvasást!



/Edward szemszöge/


Már egy ideje futottam az erdőben,mikor találtam egy rétet.Nagyon hasonlított arra a rétre,ami Forksban volt.Azt gondoltam,ez jó lesz arra,hogy mindent át tudjak gondolni Bellával kapcsolatban.


Lehet,hogy Tanyával vagyok együtt már 90 éve,de még mindig Bellát szeretem.


Mikor megláttam a bálon,újra éledtek az érzéseim,és rájöttem,hogy ez az érzés nem szerelem.


Sokkal erősebb,mint bármely más érzésem.Mikor 100 éve otthagytam Bellát az erdőben,akkor tudtam,hogy nem akkor látom utoljára.És a számításaim bejöttek.


Mikor megláttam vámpírként,azt hittem,az emberi szépségét nem lehet tovább fokozni.


De tévedtem.Nála gyönyörűbb lényt még sohasem láttam.

Ezen,és hasonló dolgokon gondolkoztam,mikor egy lágy szellő felém repített egy levendula- frézia kettőst a rét északi oldaláról.


Odafordultam,és tényleg ott volt Bella teljes valójában.Elmosolyodtam,a legőszintébb mosolyommal.


-Hát te meg mit keresel itt?-kérdezte ellenségesen.Uff,ez most rosszul esett,de nem mutattam ki.

-Ki akartam szellőztetni fejem,mikor rátaláltam erre a rétre.Nagyon hasonlít arra,ami Forksban is van.-mondtam neki még mindig mosolyogva.

-Igen,valóban hasonlít arra,amelyik Amerikában van.Csak az volt a különbség,hogy ezen eddig még nem jártak illetéktelen személyek!-vágta a fejemhez,ez megint rosszul esett,így nem tudtam megállni,hogy ne kérdezzem meg:

-Bella,mikor lettél te ilyen harapós?

-Tudod,az emberek változnak az idő múltával...100 év pedig elég hosszú idő,és az alatt törtébt velem egy s más!-közölte velem ártatlanul pislogva.

Oké,ha már itt van,akkor megpróbálom neki elmagyarázni:
-Igen,történt...mint például,hogy elhagytalak téged,életem legrosszabb döntése volt.-mondtam fájdalmasan.
Bellának egy röpke pillanatig meglepetés suhant át az arcán,amit nem tudtam mire vélni.De utána rögtön visszatért azaz undok kifejezés.
-Látod,én nem így gondolom.Ez a szerelem,ahogy te mondtad,csak egy kamaszkori fellángolás volt..

-Akkor miért haragszol rám még mindig?-úgy látszott,ezzel megfogtam.
-Mert az ember nem hagyja csak úgy ott azt,akinek 3 nappal azelőtt azt bizonygatta,hogy nem tudna nélküle élni!De én szerettelek téged!És te mégis otthagytál!-köpte a szavakat.
-Bella,engednéd,hogy megmagyarázzam?-kérdeztem idegesen.
-Hallgatlak!-mondta közönyösen.
Én pedig belekezdtem abba a történetbe,ami a legnagyobb hiba volt,amit valaha is elkövettem.

-Azért hagytalak el,mert azt hittem,neked úgy lesz a legjobb!Hittem,ha elmegyek,akkor végre nem leszel többé veszélyben.Mikor Jasper megtámadott a születésnapi bulidon,akkor döntöttem el ezt véglegesen.Sajnálom,hogy annak idején tönkretettem az életedet...

-Sajnálhatod is!-nem nézett rám,így nem láthatta,milyen fájdalmas képet vágok.
De megkíséreltem megkérdezni tőle azt a kérdést,ami nem hagyott nyugodni egész beszélgetésünk alatt:
-Egy kérdésemre szeretném,ha válaszolnál,de őszintén!-néztem rá reménnyel a szememben.
-Oké,de csak egy kérdésre.-kegyelmezett meg nekem.Látszólag fogalma sem volt róla,mit akartam tőle megtudni.
-Bella,szeretsz te még engem?-őszintén meglepődött.
-Tessék?-nézett rám bután.
-Szerintem jól hallottad.
-Oké,akkor őszinte leszek:igen,még mindig szeretlek
Erre nagy boldogság töltötte el a lelkem,és már mondani akartam neki,hogy én is szeretem,de megelőzött?
-De ez semmit sem változtat azon,amit tettél velem.Összetörted a szívemet,és úgy hagytál hátra,mint eb a szarát!
És ekkor megfordult volna,hogy elfut,de megfogtam a kezét,és visszarántottam.
-Bella,azt hiszed elengedlek?100 évig szenvedtem azért,mert elhagytam életem szerelmét!-hitetlenkedve nézett rám,de nem érdekelt,mert eldöntöttem,hogy visszaszerzem,és ezt mintegy megerősítve szenvedélyesen megcsókoltam.
Ezen először meglepődött,de viszonozta a csókom.Ezen felbátorodva kezem felfedezőútra indult a testén,de végül megállapodott a derekán.Ő átkulcsolta a nyakam a kezével,és közelebb húzott magához.
De mikor a kezem betalált a pólója alá,kiszakította magát az ölelésemből,és a rét túloldalára repült.
Na,Edward,ezt jól megcsináltad!
-Edward,mit képzelsz magadról?-kérdezte dühösen.
-Az ex-pasik nem szerezhetik vissza az ex-csajukat?-néztem vissza ártatlanul
-Te..te vissza akarsz engem kapni?-pillantott rám meglepetten.
-Az az igazság Bella,hogy szeretlek.Sokkal jobban,mint régen.És visszaakarlak kapni téged!
-Mi a garancia arra,hogy nem csapsz be megint?-makacs volt mindig...
-Ez...-és lágyan megcsókoltam.



Ennyim,remélem jóllaktok vele!:PNe feledjétek:komihatár 7!!!

2010. május 30., vasárnap

6.fejezet

Ezt a fejit szeretném küldeni Taminak a sok segítségért:)
És persze az összes olvasómnak:D


/Bella szemszöge/

Edward szavai fullánkokként szúródtak rég nem dobogó szívembe,Alec alig tudott megnyugtatni...
és habár fájtak a szavai,be kellett látnom,hogy tényleg szeretem még...
De a haragom és a sértődöttségem hogy elhagyott,ezerszer erősebb volt,mint a szerelmem.
2 hang vitatkozott a fejemben,az egyik azt mondta,az régen volt,el kéne felejtenem,és megbocsátani neki,míg a másik szerint Aleccal tökéletesen megvagyok,nem lenne szabad megbántanom őt...
Ez így ment egy ideig,aztán egyszercsak meguntam őket,friss levegőre volt szükségem.
A kedvenc helyemre mentem az erdőben:egy csodaszép kis rétecskére,kis tavacskával,és vadvirágokkal.Majdnem olyan volt,mint amilyen a Forksi rét volt...
Istenem,én még mindig ugyanúgy szeretem Edwardot!Ha nem jobban...
Futottam kedvenc helyem felé,mikor megláttam hogy valaki ül ott.
Edward volt az.Még nem vett észre,mert gondolataiba mélyedt,de mikor ez kis szellő kerekedett,felé fújta az illatomat.Akkor nézett fel,és elmosolyodott.
-Te meg mit csinálsz itt?-kérdeztem kicsit sem barátságosan.Ő nem tudhatja,hogy szeretem!
-Ki akartam szellőztetni a fejem,amikor rátaláltam erre a rétre.Nagyon hasonlít arra a rétre,ami Forksban volt.-mondta mosolyogva,én pedig meglepődtem,hogy ezt ő is észrevette.De a pókerarcom fent maradt.Nem fogom magamat elárulni.
-Igen,ez a rét valóban nagyon hasonlít arra,amelyik Amerikában van.Csak az volt a különbség,hogy ezen eddig nem tartózkodtak illetéktelen személyek!-vágtam a fejéhez.
-Bella,mikor lettél te ilyen harapós?-kérdezte tőlem.
Pofám leszakad.100 éve elhagyott,és azt kérdi,mikor lettem harapós...azt hittem odamegyek hozzá,és felképelem.De azért inkább megjátszottam a jó kislányt:
-Tudod,az emberek változnak az időmúltával...és 100 év elég hosszú idő az alatt történt velem egy s más!!-közöltem vele ártatlanul.
-Igen,történt...mint például,hogy elhagytalak téged,életem legrosszabb döntése volt.-mondta fájdalmasan.
Meglepődtem.De hát már nem szeret!Azzal a szőke cicussal van együtt!Ne feledd,Bella!Pókerarc!
-Látod,én nem így gondolom.Ez a szerelem,ahogy te mondtad,csak egy kamaszkori fellángolás volt..
-Akkor miért haragszol rám még mindig?-oké,megfogott...
-Mert az ember nem hagyja csak úgy ott azt,akinek 3 nappal azelőtt azt bizonygatta,hogy nem tudna nélküle élni!De én szerettelek téged!És te mégis otthagytál!-köptem a szavakat.
-Bella,engednéd,hogy megmagyarázzam?-kérdezte idegesen.
-Hallgatlak!-mondtam neki közönyösen.
-Azért hagytalak el,mert azt hittem,neked úgy lesz a legjobb!Hogyha elmegyek,akkor végre nem leszel többé veszélyben.Mikor Jasper megtámadott a születésnapi bulidon,akkor döntöttem el ezt véglegesen.Sajnálom,hogy annak idején tönkretettem az életedet...
-Sajnálhatod is!-nem néztem rá,de tudtam,hogy nagyon fájnak neki a szavaim.
-Egy kérdésemre szeretném,ha válaszolnál,de őszintén!-nézett rám reménnyel a szemében.
-Oké,de csak egy kérdésre.-adtam neki engedély.Fogalmam nincs,mit kérdezhetne tőlem...
-Bella,szeretsz te még engem?-azt hittem,rosszul hallok.
-Tessék?-kérdeztem vissza bután.
-Szerintem jól hallottad.
-Oké,akkor őszinte leszek:igen,még mindig szeretlek
Megakart volna szólalni,de leintettem:
-De ez semmit sem változtat azon,amit tettél velem.Összetörted a szívemet,és úgy hagytál hátra,mint eb a szarát!
És akkor megfordultam,és elfutottam volna,de....



Ennyi!Komikat kérek!

2010. május 29., szombat

5. fejezet

Meghoztam,itt van,de mivel van 12 olvasóm,ezért legalább 5 komit szeretnék! Szerintem minden író tudja,milyen érzés,mikor kap egy kedves kommentárt, úgyhogy légyszi,bárki,aki elolvas egy fejezetet,írjon legalább annyit,h szevasz..:D Köszönöm!Ja,és ezt a fejezetet küldöm Alice-nek,és szeretnék neki sok szerencsét kívánni a német vizsgájához!:)

/Edward/
-És akkor most jöjjön a nyitó tánc!-hallottuk Aro hangját...
Megijedtem,hiszen Bella nem is tud táncolni!
De mikor megláttam,milyen kecsesen siklik Alec karjaiban,rögtön megdőlt ez az elméletem... Olyan volt,mint egy álom.Én is táncolni kezdtem Tanyával,és ügyeltem,hogy mindig a közelükben legyek,amit Alec is észrevett,Bellával egyetemben,ezért megpróbáltak minél távolabb húzódni. Mikor vége lett ennek a számnak,otthagytam Tanyát,és odamentem hozzájuk,hogy lekérjem Bellát a következő tánchoz: -Elnézést hölgyem,szabad egy táncra?-villantottam fel féloldalas mosolyomat,mert régebben ennek sohasem tudott ellenállni...de most úgy tűnt,teljesen hidegen hagyta.
-Sajnálom,de egész estére elígérkeztem az úrnak-mondta Bella szenvtelenül,majd visszafordult Alechez,folytatták a táncot,és annyira összepréselődtek,amennyire csak lehetett...
Alec közben gonoszan mosolygott,és az együttléteikre,és a csókjaikra gondolt...azokra csókokra,amiket Bella olyan szenvedéllyel és szerelemmel adott neki,mint ahogyan nekem adott 100 évvel ezelőtt...

"Mi van Eddy-fiú,felsült a pofád?Amint látom,Bella más karjaiban talált vigaszra!"-röhögött Emmett magában...

De én nem fogom annyiban hagyni!Tudom,hogy Bella még mindig szeret!Fogtam Tanya-t,aki eddig olyan gyilkos tekintettel méregetett,hogyha pillantással ölni tudna,akkor nem csak Bella lenne halott,hanem én is..féltékeny gondolatai elárulták..de amikor odamentem hozzá,és szenvedélyesen megcsókoltam,hirtelen azt sem tudta,fiú-e,vagy lány...

"Edward,ha azzal próbálkozol,hogy féltékennyé tedd Bellát,akkor sikerült..."-üzente Jasper

És mikor oda néztem,tényleg láttam,hogy Bella dühtől izzó szemmel nézett minket... De észbe kapott,és legalább ugyanannyi szenvedéllyel megcsókolta Alecet...akinek ez maga volt a mennyország...
És aztán vége lett a bálnak...a családom többi tagja úgy döntött,hogy maradni akar,ezért én inkább nem is ellenkeztem...a többiek elmentek vadászni,én úgy döntöttem,beszélek Bellával.
Mikor elindultam megkeresni a szobáját,akkor meghallottam egy gondolatot:
"Nem hiszem el,hogy Cullen már megint felbukkant...Bella még most sem tudta teljesen kiheverni,azt,hogy 100 évvel ezelőtt otthagyta egy annyival,hogy már nem akarja...
És ha azt hiszi,megkaparinthatja,akkor nagyon téved!Nem fogom hagyni,harcolni fogok érte..." Alec elmélkedett ezen,ezért én még inkább beszélni akartam egykori szerelmemmel,tisztázni vele,hogy miért hagytam ott annak idején...
Kopogtattam az ajtaján,és mikor engedélyt kaptam,beléptem.
Bella mikor meglátott,úgy tett,mintha ott sem lettem volna,hanem olvasott tovább az ágyán fekve...
-Bella,beszélnünk kell!-szólaltam meg kb 10 percnyi kínos csönd után.

-Nincs miről beszélnünk.És kérlek,most távozz,mert átakarok öltözni!-zavart ki a szobából

-Nem érdekel,úgyis megfogsz hallgatni!-makacsoltam meg magamat.

-Nem érdekelsz Edward Cullen!Téged sem érdekelt 100 éve,hogy mi lesz velem,mikor otthagytál az erdőben!Hiába szerettelek tiszta szívemből,hiába kértem,hogy változtass át,és akkor együtt tölthetnénk az örökkévalóságot,te fogtad magad,és elmentél!Már nem érdekel miért,mert a szerelem,amit irántad éreztem,gyűlöletbe fordult.És amint látom,te is találtál magadnak valami hülye kis nőcskét,akivel boldog vagy...gratulálok neked!-kiabált dühösen,szép arca eltorzult a haragtól.

-Mi a baj,édesen?-jött be Alec,de amint meglátott,rögtön megértette.-Te meg mit akarsz?-kérdezte kicsit sem barátságosan.

-Bellával szerettem volna megbeszélni néhány dolgot.-mondtam nyugodtan.
-Sajnálom Edward,de nincs mit megbeszélnünk.Jobb lenne,ha békén hagynánk egymást,és élnénk a saját életünket!

-De Bella...-kezdtem,de Alec leintett.

-Nem hallottad,hogy nem akar veled beszélni?Takarodj innen,vagy gondoskodom róla,hogy Aro megtudja!
-Jó,ha most nem hallgatsz meg,akkor máskor!De figyelmeztetlek Alec,hogy Bella még szeret engem,és be is fogom ezt bizonyítani!!-mondtam mérgesen,és kiviharzottam a palotából,kellett egy kis egyedüllét...



Ennyi az 5. fejezet!Komikat kérek!

2010. május 27., csütörtök

4. fejezet

Vegyes lesz/Bella,Edward szemszög/
Nos,én ezt a fejezetet szeretném Barinak küldeni sok szeretettel,mivel ő is volt olyan kedves,és küldött nekem egyet:)
És persze az én kedves Natalie barátnőmnek is,és üzenem neki,hogy gyógyuljon meg!(K)ŁŁ




/Bella szemszög/
Megálltunk a terem ajtaja előtt.Hallottuk,hogy Aro felkonferálja a lányát-vagyis engem-,és akkor beléptünk.A szemem megakadt Cullenéken,akiknek úgy leesett az álla,mint ha kísértetet láttak volna.De aztán Alice feleszmélt,és akkorát sikított örömében,hogy majdnem megsüketültem/márha az egyáltalán lehetséges egy vámpírnál.../
A nyakamba ugrott,és megöleltük egymást.
-Jujj,Bella!De örülök neked!-mondta,és minden családtag odajött,és egyenként megöleltek,kivéve Edwardot.Ő egy szőke lány mellett állt,láthatólag együtt voltak.Viszont valamiért ellenségesen méregette Alecet...Nekem mindegy,hiszen úgysem fogok vele szóbaállni.
Mikor ezt elhatároztam,Alice-nek elhomályosult a tekintete,majd lelohadt az arcáról a vigyor.
Majd megkérdezte:
-Bella,mikor jössz el velem vásárolni?
Mindenki nevetésben tört ki,hiszen Alice kicsit gyors volt.De hát igen..Alice már csak Alice marad,míg világ a világ!

/Edward szemszöge/

Elkezdődött Aro lányának születésnapibálja.Alice valamiért folyton vigyorgott,de-állítása szerint-nem tudott semmiről.
Akkor Aro bejelentette,hogy megérkezik a lánya.Minden szem az ajtóra szegeződött,és akkor belépett rajta BELLA!!Azt hittem ott helyben ájulok el!Olyan gyönyörű volt!Emberként se volt semmi,de most!Közben belehallgattam a családom gondolataiba:
"Ez hogy lehetséges?"-Carlisle
"Bella,Bella,Bella!De jó,feltétlenül el kell vinnem vásárolni!"-Alice
"Húú,de dögös kis vámpír lett az ügyetlen Belluskából!Esküszöm,vetekszik Rose-zal!"-Emmett
"De jó,nem halt meg!Végre megölelhetem,és beszélhetek vele!"-Esme
"Hmm...nálam egyáltalán nem szebb,milyen kis alacsony!És ráadásul közönséges az arca is.."-Tanya
"Minden áron bocsánatot kérek tőle!"-Rosalie
Alice eszmélt fel a leghamarabb,odarepült Bellához,és a nyakába ugrott.Egykori szerelmem készségesen visszaölelte.Aztán mindenki egyenként odament hozzá,és megölelte,kivéve engem,mivel láttam hogy Aleccal van együtt,kitaláltam a gondolataiból.
Elég féltékeny voltam,amit Jazz megérezhetett,mert együttérzőn mosolygott rám,és ezt közölte velem gondolatban:
"Kétféle érzelmet látok Bellában:örömöt,és haragot.."
Hmm..gondolom harag ellenem irányul,amit teljesen megértek.Az öröm pedig a szülinapi-bulija,plusz pedig a családom iránti öröm.
Aztán Alice tekintete elhomályosult,és láttam,amint Bella teljesen átnéz rajtam...
Gondolhattam volna,hogy ez fog történni,hiszen mégis csak van oka haragudni rám..
Aztán Alice megkérdezte:
-Bella,mikor jössz el velem vásárolni?
Ezen mindenki nevetett,Alice mindennek a közepébe:vásárolni akar!
És akkor Bella üdvözölte a többi vendéget is,akik közül majdnem mindenki vega volt...furcsa,hogy érhette el vajon?

/Bella szemszög/

Mindenkit üdvözöltem,de 2 lányt különösen szimpatikusnak találtam.
A nevüket még nem tudtam,na most megkérdem!Ők is állatvérrel táplálkoztak.
Köszöntöttem őket:
-Sziasztok!A nevem Bella Volturi.Üdvözöllek titeket a bálomon.
Mi a nevetek?
A magasabbik-fekete,göndör hajú,angyalarcú lány-válaszolt:
-A nevem Gina Graves,ő pedig a húgom,Kiky Graves-mutatott egy kicsit alacsonyabb,de szép lányra.Neki kicsit vágott szeme volt,és a haja szintén fekete,de egyenes.
-Örülök,hogy megismertelek titeket.Esetleg van valami tehetségetek?
-Nekem teleportálás-felelte Gina.
-Én pedig képes vagyok átváltozni bármilyen állattá-mondta Kiky
-Hát ez nagyszerű!Volna kedvetek itt lakni velem?Van egy olyan érzésem,hogy nagyon jóban leszünk egymással mi 3-an!
-Hát,még gondolkodunk rajta,ha nem baj!-jött a válasz uniszónóban.
-Persze,megértem!Nekem mennem kell,de további jó mulatást!-köszöntem el tőlük.
-Szia,Bella!-felelték.

-És most jöjjön a nyitó tánc!-hallottam Aro hangját....



Eeenyi!Mivel holnap hétvége lesz,megpróbálok összehozni még vagy 2-t,de nem biztos!

2010. május 26., szerda

Bella és Jane ruhája


Itt a csajok ruhája.A modelleket ne nézzétek,mert szegények nem a legszebbek...

3. fejezet-báli előkészületek

A 3. fejezet megint Bella szemszögéből lesz.Még nem gondoltam semmi konkrétat,majd írás közben kialakul,bár lehet kicsit kusza lesz:)

Végre,megérkeztek a ruhák.Mindegyik olyan szép volt!De az egyiken rögtön megakadt a szemem.
Egy halványkék,földig érő,deréknél 3 rózsával díszített ruhán.Meseszép volt,rögtön beleszerettem.
És láttam még egy lilát is,aminek aminek féloldalas volt a válla.Azt is észrevettem,hogy Jane nagyon nézegeti,ezért bekapcsoltam a gondolat-olvasást.
"De jó lenne,ha Bella nekem adná azt a rucit!A lila a kedvenc színem..."-így elmélkedett barátnőm.
-Jane,van egy olyan érzésem,hogy kölcsön szeretnéd kérni azt az estélyit?!-mondtam neki vigyorogva
-ÓÓÓ!KÖSZÖNÖM,BELLA!-ugrott a nyakamba,aminek  az lett a vége,hogy mind ketten röhögve landoltunk az ágyamon.
-Hóhahó,csajok,minket kihagytok a mókából?-jött be Alec,és Félix.
-Alec!-kiáltottam örömömben,és odarepültem hozzá,hogy megcsókoljam.
-Hé,Bella!Én nem kapok?-kérdezte Félix egy kaján vigyorral az arcán.
-De kaphatsz Félix,méghozzá az öklömtől,egy jó nagy cuppanóst!-felelte Alec,és féltékenyen magához ölelt.
Félix mindig is próbálkozott nálam,de máramár feladta,hiszen én semmi érdeklődést nem mutattam iránta a 80 év során...
-Jól van fiúk,ideje lenne kimennetek!Bellának még elkell készülnie a szülinapi báljára!
-Mi szíves maradnánk...-felelték ők.
-Oké!Félix,ha nem mész ki 2 másodpercen belül,szólok Aro-nak,hogy leskelődtél!Alec,te meg 2 hétig nem érhetsz hozzám egy újjal sem!-fenyegettem meg őket,mivel tudtam,hogy az a nagy melák mennyire fél apámtól,és hogy Alec normális esetben 2 napig sem bírja ki,nem hogy 2 hétig!
-Jójó,Belluska,nem kell magad így felhúzni,már megyünk is!-azzal mindketten kiviharzottak a szobából..
-Húú,Bella,ezt jól megkapták!-röhögött Jane.
-Igen,csak tudni kell rájuk hatni!
-Jól van csajszi,akkor kezdhetjük a készülődést!-csapta össze a tenyerét.

És Jane és én órákon át készülődtünk,meg persze beszélgettünk közben.
Észre sem vettük,és mindössze 2 óránk maradt a bálig..
Kopogás hallatszott az ajtómon,és bejött rajta az apám.
-Nahát,lányok!Fantasztikusan néztek ki!-csapta össze a tenyerét örömében.
-Szia papa!Te is remekül nézel ki!
-Ó,köszönöm kicsim,nagyon kedves vagy.Na,készen állsz a bálra?
-Hát,nem is tudom...kicsit ideges vagyok,tudod,Cullenék miatt...De ugye nem sejtenek semmit?
-Az égvilágon semmit sem,Bella.Ha tényleg olyan jól ismernéd Edwardot,mint én-persze,mert neki elég egy érintés,és megismeri az emberek szívét-lelkét-akkor tudnád,hogy már rég megkeresett volna téged!
-Igazad van!HÉÉÉ!MÁR ENNYI AZ IDŐ?20 PERC MÚLVA KEZDŐDIK A BÁÁL!-kiáltottam fel ijedtemben.
-Így van Bella,szóval,ha nem bánod,akkor én most odakísérlek a bálteremhez!-jött be Alec,és átkarolta a derekamat.
 Azzal elindultunk,hogy megünnepeljük az én 118. születésnapom,és kezdetét vegye egy elég különös születésnapi-ünnepség...


Itt van,meghoztam!Remélem,fog tetszeni!
 

2.fejezet:100 év magány,100 év gyötrődés,és önkínzás...


A címből gondolom,már rájöttetek,kinek a szemszögéből jön a második fejezet...A mi drága mazo-Edwardunkéból:P Remélem,fog tetszeni!





Edward szemszöge: 100 éve hagytam el az én Bellámat.100 éve szenvedek,mert úgy érzem,az életem-már ha ezt életnek lehet nevezni-nem ér semmit nélküle.Pedig mikor Tanya fülébe jutott,hogy megüresedett a "szerelem" elnevezésű státusz az életemben,rögtön lecsapott rá.Azt mondta,hogy egy vámpír nem létezhet társ nélkül.Én tudtam,hogy ez lehetséges,de arra gondoltam,hogyha Bellát már nem tehetem boldoggá,akkor majd Tanyaval megpróbálom.De ebben a kapcsolatban csak egy oldalú szerelem van.De jól tudom színlelni,hogy nem szeretem.Ezt mindenki látja,csak Tanya nem.. De nem is érdekel,amikor vele vagyok,mindig Bella jut az eszembe.Az ágyban is ez van.De Tanya nem veszi észre.De én ennek csak örülhetek.Már 90 éve együtt vagyunk.Mikor Bellát elhagytam,odaköltözött hozzánk,hogy könnyebben be tudjon cserkészni.És 10 év elteltével ez sikerült is neki.De,mint már említettem,nem vagyok boldog.Ő az,de én nem.100 éve a családunk sem ugyanaz.
Mikor azon a végzetes délutánon elköltözünk Forks-ból,mindenki megváltozott.
Emmett már nem viccel annyit.
Alice nem mosolyog.
Rosalie nem vásárol annyit,mint régebben.
Esme-re és Carlisle-ra a legrosszabb ránézni,hiszen ők a gyermeküket vesztették el. Apánk a munkájába menekült,szinte sosincs itthon.
Jasper majdnem olyanrossz,mint én,mivel ő érzi a mi érzéseinket.
Egyedül Tanya érzi jól magát.De ez érthető,hiszen megszerezte azt,amiután mindig is vágyott:ENGEM.Senki sem kérdezte sohasem,hogy én mit akarok.Mindig csak mások javát akartam,ezértis hagytam ott Bellát.Majdnem tönkre tettem egy törékeny szépség életét az én bűnös lelkemmel.
Erre azon a végzetes szülinapibuli után jöttem rá.Hiszen egy óvatlan mozdulattal megtudtam volna ölni!De Bella valamiért mindig is megbízott bennünk.Ezért volt olyan nehéz otthagyni.De én hülye mégis megtettem!
Hányszor,de hányszor eldöntöttem,hogy elmegyek a Volturihoz!
De mégsem tettem meg,mert Alice mindig meglátta.Átkozott jövőbelátás!
Mára Bellából nem maradt semmi más,csak egy halom hamu a földben egy koporsóban. Pedig olyan boldog voltam... Önsajnálatomból Alice hangja ébresztett fel:
-Juj de jó,de jó,de jó-lelkendezett a kis energiabomba-Meghívó!
-Milyen meghívó,Alice?-kérdezte Carlisle.

-A Volturi meghív minket Aro lányának szülinapi bulijára.

-Ohh,Aro-nak van lánya?-érdeklődött Tanya
-Amint látod..-felelte erre egyszerre az egész család.Nem nagyon bírják Tanya-t...
Nekem mindegy,milyen Aro lánya,nem fogok elmenni,döntöttem el.

-Arról szó sem lehet,Edward!Mindenki jön,kivétel nélkül!-mondta Alice,és a vigyor levakarhatatlan volt az arcáról,mint rég...
-Alice,minek örülsz ennyire?-akartam tudni
-Nem tudom.De érzem,hogy valami jó fog történni azon a látogatáson.
-Mindenki,indulás vásárolni,még új ruhát kell venni a nagy eseményre,2 nap múlva indulunk!


2 nap múlva:


Megérkeztünk Volterrába.Már voltam itt párszor,de mindig elvarázsolt a város szépsége.
Gyorsan bementünk a kastélyba,ahol meglepődve tapasztaltuk,hogy sok katonának arany színben pompázik a szeme. Még Heidinek is.De persze a vezetőknek továbbra is vörös volt,kivéve Aro-nak.Neki is arany szeme volt,amit nem értettünk.
Aztán bevezettek minket a trónterembe,ahol Aro nyájasan fogadott minket:
-Carlisle,kedves barátom!Örülök,hogy eljöttetek!Alig várom már,hogy megismerjétek szeretett lányomat!Hadd fogjak veled kezet!-apám készségesen odanyújtotta a kezét,és Aro mohón ragadta meg.

-Ohh,gondolom nem értitek,miért táplálkozunk mi is állatvérrel.Nos,erre egyszerű a válasz:Azért,mert a lányom ismert titeket,és ő mondta,hogy nagyon szeretné,ha mi is kipróbálnánk.És,amint látod,a Volturi nagy részének bejött...
"Nem tudhatja meg Edward,hogy a lányom..."-Aro

Nem értettem,ezzel mire akar kilyukadni,mit nem tudhatok...meg is akartam kérdezni,de ekkor ő megragadta a kezem.Ügyesen titkolta a gondolatait,az egyszer biztos. Hatalmas vigyor ült ki az arcára:
-Edward kedvesem!Ez egy olyan meglepetés lesz számodra!Még nagyobb,mint a lányomnak! A bál holnap lesz,Jane addig vezesd kérlek látogatóinkat a szobáikba! Ezek titkolnak előlem valamit...De majd a holnapi bálon kiderül,ki is az a lány,akit Aro lányaként szeret...




Nos,ennyi lenne a második fejezet! Komikat kérek!