7.fejezet

Okéé!Akkor mostantól komihatár lesz!Mivel elég 15-en vagytok,ezért legalább 7 komit szeretnék!
Jó olvasást!



/Edward szemszöge/


Már egy ideje futottam az erdőben,mikor találtam egy rétet.Nagyon hasonlított arra a rétre,ami Forksban volt.Azt gondoltam,ez jó lesz arra,hogy mindent át tudjak gondolni Bellával kapcsolatban.

Lehet,hogy Tanyával vagyok együtt már 90 éve,de még mindig Bellát szeretem.

Mikor megláttam a bálon,újra éledtek az érzéseim,és rájöttem,hogy ez az érzés nem szerelem.

Sokkal erősebb,mint bármely más érzésem.Mikor 100 éve otthagytam Bellát az erdőben,akkor tudtam,hogy nem akkor látom utoljára.És a számításaim bejöttek.

Mikor megláttam vámpírként,azt hittem,az emberi szépségét nem lehet tovább fokozni.

De tévedtem.Nála gyönyörűbb lényt még sohasem láttam.

Ezen,és hasonló dolgokon gondolkoztam,mikor egy lágy szellő felém repített egy levendula- frézia kettőst a rét északi oldaláról.

Odafordultam,és tényleg ott volt Bella teljes valójában.Elmosolyodtam,a legőszintébb mosolyommal.

-Hát te meg mit keresel itt?-kérdezte ellenségesen.Uff,ez most rosszul esett,de nem mutattam ki.

-Ki akartam szellőztetni fejem,mikor rátaláltam erre a rétre.Nagyon hasonlít arra,ami Forksban is van.-mondtam neki még mindig mosolyogva.

-Igen,valóban hasonlít arra,amelyik Amerikában van.Csak az volt a különbség,hogy ezen eddig még nem jártak illetéktelen személyek!-vágta a fejemhez,ez megint rosszul esett,így nem tudtam megállni,hogy ne kérdezzem meg:

-Bella,mikor lettél te ilyen harapós?

-Tudod,az emberek változnak az idő múltával...100 év pedig elég hosszú idő,és az alatt törtébt velem egy s más!-közölte velem ártatlanul pislogva.

Oké,ha már itt van,akkor megpróbálom neki elmagyarázni:

-Igen,történt...mint például,hogy elhagytalak téged,életem legrosszabb döntése volt.-mondtam fájdalmasan.
Bellának egy röpke pillanatig meglepetés suhant át az arcán,amit nem tudtam mire vélni.De utána rögtön visszatért azaz undok kifejezés.
-Látod,én nem így gondolom.Ez a szerelem,ahogy te mondtad,csak egy kamaszkori fellángolás volt..
-Akkor miért haragszol rám még mindig?-úgy látszott,ezzel megfogtam.
-Mert az ember nem hagyja csak úgy ott azt,akinek 3 nappal azelőtt azt bizonygatta,hogy nem tudna nélküle élni!De én szerettelek téged!És te mégis otthagytál!-köpte a szavakat.
-Bella,engednéd,hogy megmagyarázzam?-kérdeztem idegesen.
-Hallgatlak!-mondta közönyösen.
Én pedig belekezdtem abba a történetbe,ami a legnagyobb hiba volt,amit valaha is elkövettem.

-Azért hagytalak el,mert azt hittem,neked úgy lesz a legjobb!Hittem,ha elmegyek,akkor végre nem leszel többé veszélyben.Mikor Jasper megtámadott a születésnapi bulidon,akkor döntöttem el ezt véglegesen.Sajnálom,hogy annak idején tönkretettem az életedet...
-Sajnálhatod is!-nem nézett rám,így nem láthatta,milyen fájdalmas képet vágok.
De megkíséreltem megkérdezni tőle azt a kérdést,ami nem hagyott nyugodni egész beszélgetésünk alatt:
-Egy kérdésemre szeretném,ha válaszolnál,de őszintén!-néztem rá reménnyel a szememben.
-Oké,de csak egy kérdésre.-kegyelmezett meg nekem.Látszólag fogalma sem volt róla,mit akartam tőle megtudni.
-Bella,szeretsz te még engem?-őszintén meglepődött.
-Tessék?-nézett rám bután.
-Szerintem jól hallottad.
-Oké,akkor őszinte leszek:igen,még mindig szeretlek
Erre nagy boldogság töltötte el a lelkem,és már mondani akartam neki,hogy én is szeretem,de megelőzött?
-De ez semmit sem változtat azon,amit tettél velem.Összetörted a szívemet,és úgy hagytál hátra,mint eb a szarát!
És ekkor megfordult volna,hogy elfut,de megfogtam a kezét,és visszarántottam.
-Bella,azt hiszed elengedlek?100 évig szenvedtem azért,mert elhagytam életem szerelmét!-hitetlenkedve nézett rám,de nem érdekelt,mert eldöntöttem,hogy visszaszerzem,és ezt mintegy megerősítve szenvedélyesen megcsókoltam.
Ezen először meglepődött,de viszonozta a csókom.Ezen felbátorodva kezem felfedezőútra indult a testén,de végül megállapodott a derekán.Ő átkulcsolta a nyakam a kezével,és közelebb húzott magához.
De mikor a kezem betalált a pólója alá,kiszakította magát az ölelésemből,és a rét túloldalára repült.
Na,Edward,ezt jól megcsináltad!
-Edward,mit képzelsz magadról?-kérdezte dühösen.
-Az ex-pasik nem szerezhetik vissza az ex-csajukat?-néztem vissza ártatlanul
-Te..te vissza akarsz engem kapni?-pillantott rám meglepetten.
-Az az igazság Bella,hogy szeretlek.Sokkal jobban,mint régen.És visszaakarlak kapni téged!
-Mi a garancia arra,hogy nem csapsz be megint?-makacs volt mindig...
-Ez...-és lágyan megcsókoltam.



Ennyim,remélem jóllaktok vele!:PNe feledjétek:komihatár 7!!!

6.fejezet

Ezt a fejit szeretném küldeni Taminak a sok segítségért:)
És persze az összes olvasómnak:D


/Bella szemszöge/

Edward szavai fullánkokként szúródtak rég nem dobogó szívembe,Alec alig tudott megnyugtatni...
és habár fájtak a szavai,be kellett látnom,hogy tényleg szeretem még...
De a haragom és a sértődöttségem hogy elhagyott,ezerszer erősebb volt,mint a szerelmem.
2 hang vitatkozott a fejemben,az egyik azt mondta,az régen volt,el kéne felejtenem,és megbocsátani neki,míg a másik szerint Aleccal tökéletesen megvagyok,nem lenne szabad megbántanom őt...
Ez így ment egy ideig,aztán egyszercsak meguntam őket,friss levegőre volt szükségem.
A kedvenc helyemre mentem az erdőben:egy csodaszép kis rétecskére,kis tavacskával,és vadvirágokkal.Majdnem olyan volt,mint amilyen a Forksi rét volt...
Istenem,én még mindig ugyanúgy szeretem Edwardot!Ha nem jobban...
Futottam kedvenc helyem felé,mikor megláttam hogy valaki ül ott.
Edward volt az.Még nem vett észre,mert gondolataiba mélyedt,de mikor ez kis szellő kerekedett,felé fújta az illatomat.Akkor nézett fel,és elmosolyodott.
-Te meg mit csinálsz itt?-kérdeztem kicsit sem barátságosan.Ő nem tudhatja,hogy szeretem!
-Ki akartam szellőztetni a fejem,amikor rátaláltam erre a rétre.Nagyon hasonlít arra a rétre,ami Forksban volt.-mondta mosolyogva,én pedig meglepődtem,hogy ezt ő is észrevette.De a pókerarcom fent maradt.Nem fogom magamat elárulni.
-Igen,ez a rét valóban nagyon hasonlít arra,amelyik Amerikában van.Csak az volt a különbség,hogy ezen eddig nem tartózkodtak illetéktelen személyek!-vágtam a fejéhez.
-Bella,mikor lettél te ilyen harapós?-kérdezte tőlem.
Pofám leszakad.100 éve elhagyott,és azt kérdi,mikor lettem harapós...azt hittem odamegyek hozzá,és felképelem.De azért inkább megjátszottam a jó kislányt:
-Tudod,az emberek változnak az időmúltával...és 100 év elég hosszú idő az alatt történt velem egy s más!!-közöltem vele ártatlanul.
-Igen,történt...mint például,hogy elhagytalak téged,életem legrosszabb döntése volt.-mondta fájdalmasan.
Meglepődtem.De hát már nem szeret!Azzal a szőke cicussal van együtt!Ne feledd,Bella!Pókerarc!
-Látod,én nem így gondolom.Ez a szerelem,ahogy te mondtad,csak egy kamaszkori fellángolás volt..
-Akkor miért haragszol rám még mindig?-oké,megfogott...
-Mert az ember nem hagyja csak úgy ott azt,akinek 3 nappal azelőtt azt bizonygatta,hogy nem tudna nélküle élni!De én szerettelek téged!És te mégis otthagytál!-köptem a szavakat.
-Bella,engednéd,hogy megmagyarázzam?-kérdezte idegesen.
-Hallgatlak!-mondtam neki közönyösen.
-Azért hagytalak el,mert azt hittem,neked úgy lesz a legjobb!Hogyha elmegyek,akkor végre nem leszel többé veszélyben.Mikor Jasper megtámadott a születésnapi bulidon,akkor döntöttem el ezt véglegesen.Sajnálom,hogy annak idején tönkretettem az életedet...
-Sajnálhatod is!-nem néztem rá,de tudtam,hogy nagyon fájnak neki a szavaim.
-Egy kérdésemre szeretném,ha válaszolnál,de őszintén!-nézett rám reménnyel a szemében.
-Oké,de csak egy kérdésre.-adtam neki engedély.Fogalmam nincs,mit kérdezhetne tőlem...
-Bella,szeretsz te még engem?-azt hittem,rosszul hallok.
-Tessék?-kérdeztem vissza bután.
-Szerintem jól hallottad.
-Oké,akkor őszinte leszek:igen,még mindig szeretlek
Megakart volna szólalni,de leintettem:
-De ez semmit sem változtat azon,amit tettél velem.Összetörted a szívemet,és úgy hagytál hátra,mint eb a szarát!
És akkor megfordultam,és elfutottam volna,de....



Ennyi!Komikat kérek!

5. fejezet

Meghoztam,itt van,de mivel van 12 olvasóm,ezért legalább 5 komit szeretnék! Szerintem minden író tudja,milyen érzés,mikor kap egy kedves kommentárt, úgyhogy légyszi,bárki,aki elolvas egy fejezetet,írjon legalább annyit,h szevasz..:D Köszönöm!Ja,és ezt a fejezetet küldöm Alice-nek,és szeretnék neki sok szerencsét kívánni a német vizsgájához!:)

/Edward/
-És akkor most jöjjön a nyitó tánc!-hallottuk Aro hangját...
Megijedtem,hiszen Bella nem is tud táncolni! De mikor megláttam,milyen kecsesen siklik Alec karjaiban,rögtön megdőlt ez az elméletem... Olyan volt,mint egy álom.Én is táncolni kezdtem Tanyával,és ügyeltem,hogy mindig a közelükben legyek,amit Alec is észrevett,Bellával egyetemben,ezért megpróbáltak minél távolabb húzódni. Mikor vége lett ennek a számnak,otthagytam Tanyát,és odamentem hozzájuk,hogy lekérjem Bellát a következő tánchoz: -Elnézést hölgyem,szabad egy táncra?-villantottam fel féloldalas mosolyomat,mert régebben ennek sohasem tudott ellenállni...de most úgy tűnt,teljesen hidegen hagyta.
-Sajnálom,de egész estére elígérkeztem az úrnak-mondta Bella szenvtelenül,majd visszafordult Alechez,folytatták a táncot,és annyira összepréselődtek,amennyire csak lehetett...
Alec közben gonoszan mosolygott,és az együttléteikre,és a csókjaikra gondolt...azokra csókokra,amiket Bella olyan szenvedéllyel és szerelemmel adott neki,mint ahogyan nekem adott 100 évvel ezelőtt...
"Mi van Eddy-fiú,felsült a pofád?Amint látom,Bella más karjaiban talált vigaszra!"-röhögött Emmett magában...
De én nem fogom annyiban hagyni!Tudom,hogy Bella még mindig szeret!Fogtam Tanya-t,aki eddig olyan gyilkos tekintettel méregetett,hogyha pillantással ölni tudna,akkor nem csak Bella lenne halott,hanem én is..féltékeny gondolatai elárulták..de amikor odamentem hozzá,és szenvedélyesen megcsókoltam,hirtelen azt sem tudta,fiú-e,vagy lány...
"Edward,ha azzal próbálkozol,hogy féltékennyé tedd Bellát,akkor sikerült..."-üzente Jasper
És mikor oda néztem,tényleg láttam,hogy Bella dühtől izzó szemmel nézett minket... De észbe kapott,és legalább ugyanannyi szenvedéllyel megcsókolta Alecet...akinek ez maga volt a mennyország...
És aztán vége lett a bálnak...a családom többi tagja úgy döntött,hogy maradni akar,ezért én inkább nem is ellenkeztem...a többiek elmentek vadászni,én úgy döntöttem,beszélek Bellával. Mikor elindultam megkeresni a szobáját,akkor meghallottam egy gondolatot:
"Nem hiszem el,hogy Cullen már megint felbukkant...Bella még most sem tudta teljesen kiheverni,azt,hogy 100 évvel ezelőtt otthagyta egy annyival,hogy már nem akarja... És ha azt hiszi,megkaparinthatja,akkor nagyon téved!Nem fogom hagyni,harcolni fogok érte..." Alec elmélkedett ezen,ezért én még inkább beszélni akartam egykori szerelmemmel,tisztázni vele,hogy miért hagytam ott annak idején...
Kopogtattam az ajtaján,és mikor engedélyt kaptam,beléptem. Bella mikor meglátott,úgy tett,mintha ott sem lettem volna,hanem olvasott tovább az ágyán fekve...
-Bella,beszélnünk kell!-szólaltam meg kb 10 percnyi kínos csönd után.
-Nincs miről beszélnünk.És kérlek,most távozz,mert átakarok öltözni!-zavart ki a szobából
-Nem érdekel,úgyis megfogsz hallgatni!-makacsoltam meg magamat.
-Nem érdekelsz Edward Cullen!Téged sem érdekelt 100 éve,hogy mi lesz velem,mikor otthagytál az erdőben!Hiába szerettelek tiszta szívemből,hiába kértem,hogy változtass át,és akkor együtt tölthetnénk az örökkévalóságot,te fogtad magad,és elmentél!Már nem érdekel miért,mert a szerelem,amit irántad éreztem,gyűlöletbe fordult.És amint látom,te is találtál magadnak valami hülye kis nőcskét,akivel boldog vagy...gratulálok neked!-kiabált dühösen,szép arca eltorzult a haragtól.
-Mi a baj,édesen?-jött be Alec,de amint meglátott,rögtön megértette.-Te meg mit akarsz?-kérdezte kicsit sem barátságosan.
-Bellával szerettem volna megbeszélni néhány dolgot.-mondtam nyugodtan.
-Sajnálom Edward,de nincs mit megbeszélnünk.Jobb lenne,ha békén hagynánk egymást,és élnénk a saját életünket!
-De Bella...-kezdtem,de Alec leintett.
-Nem hallottad,hogy nem akar veled beszélni?Takarodj innen,vagy gondoskodom róla,hogy Aro megtudja!
-Jó,ha most nem hallgatsz meg,akkor máskor!De figyelmeztetlek Alec,hogy Bella még szeret engem,és be is fogom ezt bizonyítani!!-mondtam mérgesen,és kiviharzottam a palotából,kellett egy kis egyedüllét...


Ennyi az 5. fejezet!Komikat kérek!

4. fejezet

Vegyes lesz/Bella,Edward szemszög/
Nos,én ezt a fejezetet szeretném Barinak küldeni sok szeretettel,mivel ő is volt olyan kedves,és küldött nekem egyet:)
És persze az én kedves Natalie barátnőmnek is,és üzenem neki,hogy gyógyuljon meg!(K)ŁŁ




/Bella szemszög/
Megálltunk a terem ajtaja előtt.Hallottuk,hogy Aro felkonferálja a lányát-vagyis engem-,és akkor beléptünk.A szemem megakadt Cullenéken,akiknek úgy leesett az álla,mint ha kísértetet láttak volna.De aztán Alice feleszmélt,és akkorát sikított örömében,hogy majdnem megsüketültem/márha az egyáltalán lehetséges egy vámpírnál.../
A nyakamba ugrott,és megöleltük egymást.
-Jujj,Bella!De örülök neked!-mondta,és minden családtag odajött,és egyenként megöleltek,kivéve Edwardot.Ő egy szőke lány mellett állt,láthatólag együtt voltak.Viszont valamiért ellenségesen méregette Alecet...Nekem mindegy,hiszen úgysem fogok vele szóbaállni.
Mikor ezt elhatároztam,Alice-nek elhomályosult a tekintete,majd lelohadt az arcáról a vigyor.
Majd megkérdezte:
-Bella,mikor jössz el velem vásárolni?
Mindenki nevetésben tört ki,hiszen Alice kicsit gyors volt.De hát igen..Alice már csak Alice marad,míg világ a világ!

/Edward szemszöge/

Elkezdődött Aro lányának születésnapibálja.Alice valamiért folyton vigyorgott,de-állítása szerint-nem tudott semmiről.
Akkor Aro bejelentette,hogy megérkezik a lánya.Minden szem az ajtóra szegeződött,és akkor belépett rajta BELLA!!Azt hittem ott helyben ájulok el!Olyan gyönyörű volt!Emberként se volt semmi,de most!Közben belehallgattam a családom gondolataiba:
"Ez hogy lehetséges?"-Carlisle
"Bella,Bella,Bella!De jó,feltétlenül el kell vinnem vásárolni!"-Alice
"Húú,de dögös kis vámpír lett az ügyetlen Belluskából!Esküszöm,vetekszik Rose-zal!"-Emmett
"De jó,nem halt meg!Végre megölelhetem,és beszélhetek vele!"-Esme
"Hmm...nálam egyáltalán nem szebb,milyen kis alacsony!És ráadásul közönséges az arca is.."-Tanya
"Minden áron bocsánatot kérek tőle!"-Rosalie
Alice eszmélt fel a leghamarabb,odarepült Bellához,és a nyakába ugrott.Egykori szerelmem készségesen visszaölelte.Aztán mindenki egyenként odament hozzá,és megölelte,kivéve engem,mivel láttam hogy Aleccal van együtt,kitaláltam a gondolataiból.
Elég féltékeny voltam,amit Jazz megérezhetett,mert együttérzőn mosolygott rám,és ezt közölte velem gondolatban:
"Kétféle érzelmet látok Bellában:örömöt,és haragot.."
Hmm..gondolom harag ellenem irányul,amit teljesen megértek.Az öröm pedig a szülinapi-bulija,plusz pedig a családom iránti öröm.
Aztán Alice tekintete elhomályosult,és láttam,amint Bella teljesen átnéz rajtam...
Gondolhattam volna,hogy ez fog történni,hiszen mégis csak van oka haragudni rám..
Aztán Alice megkérdezte:
-Bella,mikor jössz el velem vásárolni?
Ezen mindenki nevetett,Alice mindennek a közepébe:vásárolni akar!
És akkor Bella üdvözölte a többi vendéget is,akik közül majdnem mindenki vega volt...furcsa,hogy érhette el vajon?

/Bella szemszög/

Mindenkit üdvözöltem,de 2 lányt különösen szimpatikusnak találtam.
A nevüket még nem tudtam,na most megkérdem!Ők is állatvérrel táplálkoztak.
Köszöntöttem őket:
-Sziasztok!A nevem Bella Volturi.Üdvözöllek titeket a bálomon.
Mi a nevetek?
A magasabbik-fekete,göndör hajú,angyalarcú lány-válaszolt:
-A nevem Gina Graves,ő pedig a húgom,Kiky Graves-mutatott egy kicsit alacsonyabb,de szép lányra.Neki kicsit vágott szeme volt,és a haja szintén fekete,de egyenes.
-Örülök,hogy megismertelek titeket.Esetleg van valami tehetségetek?
-Nekem teleportálás-felelte Gina.
-Én pedig képes vagyok átváltozni bármilyen állattá-mondta Kiky
-Hát ez nagyszerű!Volna kedvetek itt lakni velem?Van egy olyan érzésem,hogy nagyon jóban leszünk egymással mi 3-an!
-Hát,még gondolkodunk rajta,ha nem baj!-jött a válasz uniszónóban.
-Persze,megértem!Nekem mennem kell,de további jó mulatást!-köszöntem el tőlük.
-Szia,Bella!-felelték.

-És most jöjjön a nyitó tánc!-hallottam Aro hangját....



Eeenyi!Mivel holnap hétvége lesz,megpróbálok összehozni még vagy 2-t,de nem biztos!

Bella és Jane ruhája

Itt a csajok ruhája.A modelleket ne nézzétek,mert szegények nem a legszebbek...

3. fejezet-báli előkészületek

A 3. fejezet megint Bella szemszögéből lesz.Még nem gondoltam semmi konkrétat,majd írás közben kialakul,bár lehet kicsit kusza lesz:)

Végre,megérkeztek a ruhák.Mindegyik olyan szép volt!De az egyiken rögtön megakadt a szemem.
Egy halványkék,földig érő,deréknél 3 rózsával díszített ruhán.Meseszép volt,rögtön beleszerettem.
És láttam még egy lilát is,aminek aminek féloldalas volt a válla.Azt is észrevettem,hogy Jane nagyon nézegeti,ezért bekapcsoltam a gondolat-olvasást.
"De jó lenne,ha Bella nekem adná azt a rucit!A lila a kedvenc színem..."-így elmélkedett barátnőm.
-Jane,van egy olyan érzésem,hogy kölcsön szeretnéd kérni azt az estélyit?!-mondtam neki vigyorogva
-ÓÓÓ!KÖSZÖNÖM,BELLA!-ugrott a nyakamba,aminek  az lett a vége,hogy mind ketten röhögve landoltunk az ágyamon.
-Hóhahó,csajok,minket kihagytok a mókából?-jött be Alec,és Félix.
-Alec!-kiáltottam örömömben,és odarepültem hozzá,hogy megcsókoljam.
-Hé,Bella!Én nem kapok?-kérdezte Félix egy kaján vigyorral az arcán.
-De kaphatsz Félix,méghozzá az öklömtől,egy jó nagy cuppanóst!-felelte Alec,és féltékenyen magához ölelt.
Félix mindig is próbálkozott nálam,de máramár feladta,hiszen én semmi érdeklődést nem mutattam iránta a 80 év során...
-Jól van fiúk,ideje lenne kimennetek!Bellának még elkell készülnie a szülinapi báljára!
-Mi szíves maradnánk...-felelték ők.
-Oké!Félix,ha nem mész ki 2 másodpercen belül,szólok Aro-nak,hogy leskelődtél!Alec,te meg 2 hétig nem érhetsz hozzám egy újjal sem!-fenyegettem meg őket,mivel tudtam,hogy az a nagy melák mennyire fél apámtól,és hogy Alec normális esetben 2 napig sem bírja ki,nem hogy 2 hétig!
-Jójó,Belluska,nem kell magad így felhúzni,már megyünk is!-azzal mindketten kiviharzottak a szobából..
-Húú,Bella,ezt jól megkapták!-röhögött Jane.
-Igen,csak tudni kell rájuk hatni!
-Jól van csajszi,akkor kezdhetjük a készülődést!-csapta össze a tenyerét.

És Jane és én órákon át készülődtünk,meg persze beszélgettünk közben.
Észre sem vettük,és mindössze 2 óránk maradt a bálig..
Kopogás hallatszott az ajtómon,és bejött rajta az apám.
-Nahát,lányok!Fantasztikusan néztek ki!-csapta össze a tenyerét örömében.
-Szia papa!Te is remekül nézel ki!
-Ó,köszönöm kicsim,nagyon kedves vagy.Na,készen állsz a bálra?
-Hát,nem is tudom...kicsit ideges vagyok,tudod,Cullenék miatt...De ugye nem sejtenek semmit?
-Az égvilágon semmit sem,Bella.Ha tényleg olyan jól ismernéd Edwardot,mint én-persze,mert neki elég egy érintés,és megismeri az emberek szívét-lelkét-akkor tudnád,hogy már rég megkeresett volna téged!
-Igazad van!HÉÉÉ!MÁR ENNYI AZ IDŐ?20 PERC MÚLVA KEZDŐDIK A BÁÁL!-kiáltottam fel ijedtemben.
-Így van Bella,szóval,ha nem bánod,akkor én most odakísérlek a bálteremhez!-jött be Alec,és átkarolta a derekamat.
 Azzal elindultunk,hogy megünnepeljük az én 118. születésnapom,és kezdetét vegye egy elég különös születésnapi-ünnepség...


Itt van,meghoztam!Remélem,fog tetszeni!
 

2.fejezet:100 év magány,100 év gyötrődés,és önkínzás...

A címből gondolom,már rájöttetek,kinek a szemszögéből jön a második fejezet...A mi drága mazo-Edwardunkéból:P Remélem,fog tetszeni!





Edward szemszöge: 100 éve hagytam el az én Bellámat.100 éve szenvedek,mert úgy érzem,az életem-már ha ezt életnek lehet nevezni-nem ér semmit nélküle.Pedig mikor Tanya fülébe jutott,hogy megüresedett a "szerelem" elnevezésű státusz az életemben,rögtön lecsapott rá.Azt mondta,hogy egy vámpír nem létezhet társ nélkül.Én tudtam,hogy ez lehetséges,de arra gondoltam,hogyha Bellát már nem tehetem boldoggá,akkor majd Tanyaval megpróbálom.De ebben a kapcsolatban csak egy oldalú szerelem van.De jól tudom színlelni,hogy nem szeretem.Ezt mindenki látja,csak Tanya nem.. De nem is érdekel,amikor vele vagyok,mindig Bella jut az eszembe.Az ágyban is ez van.De Tanya nem veszi észre.De én ennek csak örülhetek.Már 90 éve együtt vagyunk.Mikor Bellát elhagytam,odaköltözött hozzánk,hogy könnyebben be tudjon cserkészni.És 10 év elteltével ez sikerült is neki.De,mint már említettem,nem vagyok boldog.Ő az,de én nem.100 éve a családunk sem ugyanaz.
Mikor azon a végzetes délutánon elköltözünk Forks-ból,mindenki megváltozott.
Emmett már nem viccel annyit.
Alice nem mosolyog.
Rosalie nem vásárol annyit,mint régebben.
Esme-re és Carlisle-ra a legrosszabb ránézni,hiszen ők a gyermeküket vesztették el. Apánk a munkájába menekült,szinte sosincs itthon.
Jasper majdnem olyanrossz,mint én,mivel ő érzi a mi érzéseinket.
Egyedül Tanya érzi jól magát.De ez érthető,hiszen megszerezte azt,amiután mindig is vágyott:ENGEM.Senki sem kérdezte sohasem,hogy én mit akarok.Mindig csak mások javát akartam,ezértis hagytam ott Bellát.Majdnem tönkre tettem egy törékeny szépség életét az én bűnös lelkemmel.
Erre azon a végzetes szülinapibuli után jöttem rá.Hiszen egy óvatlan mozdulattal megtudtam volna ölni!De Bella valamiért mindig is megbízott bennünk.Ezért volt olyan nehéz otthagyni.De én hülye mégis megtettem! Hányszor,de hányszor eldöntöttem,hogy elmegyek a Volturihoz!
De mégsem tettem meg,mert Alice mindig meglátta.Átkozott jövőbelátás! Mára Bellából nem maradt semmi más,csak egy halom hamu a földben egy koporsóban. Pedig olyan boldog voltam... Önsajnálatomból Alice hangja ébresztett fel:
-Juj de jó,de jó,de jó-lelkendezett a kis energiabomba-Meghívó!
-Milyen meghívó,Alice?-kérdezte Carlisle.
-A Volturi meghív minket Aro lányának szülinapi bulijára.
-Ohh,Aro-nak van lánya?-érdeklődött Tanya
-Amint látod..-felelte erre egyszerre az egész család.Nem nagyon bírják Tanya-t...
Nekem mindegy,milyen Aro lánya,nem fogok elmenni,döntöttem el.
-Arról szó sem lehet,Edward!Mindenki jön,kivétel nélkül!-mondta Alice,és a vigyor levakarhatatlan volt az arcáról,mint rég...
-Alice,minek örülsz ennyire?-akartam tudni
-Nem tudom.De érzem,hogy valami jó fog történni azon a látogatáson.
-Mindenki,indulás vásárolni,még új ruhát kell venni a nagy eseményre,2 nap múlva indulunk!


2 nap múlva:


Megérkeztünk Volterrába.Már voltam itt párszor,de mindig elvarázsolt a város szépsége. Gyorsan bementünk a kastélyba,ahol meglepődve tapasztaltuk,hogy sok katonának arany színben pompázik a szeme. Még Heidinek is.De persze a vezetőknek továbbra is vörös volt,kivéve Aro-nak.Neki is arany szeme volt,amit nem értettünk.
Aztán bevezettek minket a trónterembe,ahol Aro nyájasan fogadott minket:
-Carlisle,kedves barátom!Örülök,hogy eljöttetek!Alig várom már,hogy megismerjétek szeretett lányomat!Hadd fogjak veled kezet!-apám készségesen odanyújtotta a kezét,és Aro mohón ragadta meg.
-Ohh,gondolom nem értitek,miért táplálkozunk mi is állatvérrel.Nos,erre egyszerű a válasz:Azért,mert a lányom ismert titeket,és ő mondta,hogy nagyon szeretné,ha mi is kipróbálnánk.És,amint látod,a Volturi nagy részének bejött...
"Nem tudhatja meg Edward,hogy a lányom..."-Aro
Nem értettem,ezzel mire akar kilyukadni,mit nem tudhatok...meg is akartam kérdezni,de ekkor ő megragadta a kezem.Ügyesen titkolta a gondolatait,az egyszer biztos. Hatalmas vigyor ült ki az arcára:
-Edward kedvesem!Ez egy olyan meglepetés lesz számodra!Még nagyobb,mint a lányomnak! A bál holnap lesz,Jane addig vezesd kérlek látogatóinkat a szobáikba! Ezek titkolnak előlem valamit...De majd a holnapi bálon kiderül,ki is az a lány,akit Aro lányaként szeret...




Nos,ennyi lenne a második fejezet! Komikat kérek!

1.fejezet

Bella szemszöge:

Már 100 év telt el azóta,hogy elhagytak.100 éve vagyok vámpír,amit nagyon szeretek.
A tehetségemet mégjobban.Mivel bárkivel találkozom,annak képes vagyok átvenni az erejét.
Mivel már elég sok vámpírral találkoztam,akiknek elég nagy ereje,vagy nagyon különleges tehetsége volt,ezért én vagyok a legerősebb.A Volturi 80 éve zaklat,hogy lépjek be közéjük.Én ezt meg is tettem.Aro a lányaként szeret,ahogyan a másik 2 vezető,Marcus és Caius is.
Miután átváltoztam,csak még jobban éreztem Cullenék hiányát,és nagyon fájt,hogy elhagytak engem.De nem érdekelt,mert megváltoztam.Magabiztosabb lettem,és mostanában ami a szívemen,az a számon is.És nekem jobban tetszik az új-énem,mint az a nyuszi kis Bella,aki mindig lenyelte a békát,bármivel is sértették meg.A vámpírok félnek tőlem,van is miért,Jane képességével,és egyéb más kínzási cuccal a tarsolyomban néha még én is félek magamtól!
És volt alkalmam megismerni Alecet.
Nagyon szeretjük egymást,de esküvőre még nem is merek gondolni.
Ugyan nem mutatom ki,de nekem nagyon fáj még mindig az,hogy Edward Cullen elhagyott engem több mint 100 éve.
Fájt,mert azt mondta,hogy szeret.
De mindez már a múlté.
Aleccal most boldogok vagyunk,ráadásul holnap lesz a születésnapom,amire minden vámpír-családot meghívtak.Természetesen Cullenékat,és a Denali-klánt is.Kicsit parázok,meg mondom őszintén,hiszen 100 éve nem láttam őket.
Úgy tervezem,hogy Edwarddal nem állok szóba,de Alice-re nincs okom haragudni.
Ő mindig a legjobb barátnőm marad,de persze csak Jane után.
Nagyon szeretem a kiscsajt!
Na,szóval,a bál holnap lesz,és a vendégek egy része már megis érkezett.
De engem majd csak holnap láthatnak,hiszen még sohasem mutattak meg a nyilvánosságnak!
Ja,és ami a legfontosabb:a fél Volturit átszokattam vega-életmódra...
Lásd,mire jó,ha az ember-vagyis vámpír-lánya Aro Volturi lánya...
Elmélkedésemből Jane hangja rángatott ki:
-Bella,Aro most mondta,hogy nem megyünk sehová sem!Helyette ide szállíttatja a boltok összes estélyi ruháját-tájékoztatott barátnőm.
-Ó,de miért nem?-háborodtam fel.
-Mert már minden vendég megérkezett.Edward elől ígyis alig tudom távol tartani a gondolataimat!De hál' istennek a jövőbelátó vámpír lány nem lát téged a pajzsod miatt.
Így még ő sem tudja,hogy ki vagy.-mondta Jane
-Hát rendben...de mondd meg Arónak,hogy csak kékes árnyalatú ruhákat hozasson nekem!
-Jól van Bella.Nem sokára itt lesznek,addig próbálj meg a szobádban maradni!
-Oké!
Azzal Jane elment,és én visszasüppedtem a gondolataimba...

Bevezető-szerűség...

Na,itt a töri alap,vagyis ez ilyen bevezető szerűség...

Akkor kezdjük ott,hogy--->

Szóval,Edward elhagyta Bellát a New Moon-ban,és Bella enyhén szólva depressziós lesz.
De összebarátkozik Jacobbal,a vérfarkassal.Minden megy úgy,ahogyan a könyvben,egészen addig,hogy Bella Jake-kel együtt ugrik le a szikláról,tehát Alice nem fogja látni.Élik az életüket,egészen addig,míg Jacob egyedül nem hagyja a lányt.Akkor Victoria érte jön,és megharapja.A farkasok még időben érkeznek,az életét megtudják menteni,de az átváltozás megkezdődött...Hát igen,ilyen az élet,igazságtalan.
Szóval,Bella átváltozott,és itt kezdődik az én történetem...

Remélem,tetszeni fog nektek!

Sziasztok!

Sziasztok!
Ez az első blogom,tehát még nem nagyon írtam semmit sem...
Az alapötlet már megvan,csak nem tudom,hogy kezdjek bele...:)
DE!Megpróbálom,és remélem,hogy fog tetszeni a történetem!

Puszika,sziasztok: Dzsudy