2.fejezet:100 év magány,100 év gyötrődés,és önkínzás...

A címből gondolom,már rájöttetek,kinek a szemszögéből jön a második fejezet...A mi drága mazo-Edwardunkéból:P Remélem,fog tetszeni!





Edward szemszöge: 100 éve hagytam el az én Bellámat.100 éve szenvedek,mert úgy érzem,az életem-már ha ezt életnek lehet nevezni-nem ér semmit nélküle.Pedig mikor Tanya fülébe jutott,hogy megüresedett a "szerelem" elnevezésű státusz az életemben,rögtön lecsapott rá.Azt mondta,hogy egy vámpír nem létezhet társ nélkül.Én tudtam,hogy ez lehetséges,de arra gondoltam,hogyha Bellát már nem tehetem boldoggá,akkor majd Tanyaval megpróbálom.De ebben a kapcsolatban csak egy oldalú szerelem van.De jól tudom színlelni,hogy nem szeretem.Ezt mindenki látja,csak Tanya nem.. De nem is érdekel,amikor vele vagyok,mindig Bella jut az eszembe.Az ágyban is ez van.De Tanya nem veszi észre.De én ennek csak örülhetek.Már 90 éve együtt vagyunk.Mikor Bellát elhagytam,odaköltözött hozzánk,hogy könnyebben be tudjon cserkészni.És 10 év elteltével ez sikerült is neki.De,mint már említettem,nem vagyok boldog.Ő az,de én nem.100 éve a családunk sem ugyanaz.
Mikor azon a végzetes délutánon elköltözünk Forks-ból,mindenki megváltozott.
Emmett már nem viccel annyit.
Alice nem mosolyog.
Rosalie nem vásárol annyit,mint régebben.
Esme-re és Carlisle-ra a legrosszabb ránézni,hiszen ők a gyermeküket vesztették el. Apánk a munkájába menekült,szinte sosincs itthon.
Jasper majdnem olyanrossz,mint én,mivel ő érzi a mi érzéseinket.
Egyedül Tanya érzi jól magát.De ez érthető,hiszen megszerezte azt,amiután mindig is vágyott:ENGEM.Senki sem kérdezte sohasem,hogy én mit akarok.Mindig csak mások javát akartam,ezértis hagytam ott Bellát.Majdnem tönkre tettem egy törékeny szépség életét az én bűnös lelkemmel.
Erre azon a végzetes szülinapibuli után jöttem rá.Hiszen egy óvatlan mozdulattal megtudtam volna ölni!De Bella valamiért mindig is megbízott bennünk.Ezért volt olyan nehéz otthagyni.De én hülye mégis megtettem! Hányszor,de hányszor eldöntöttem,hogy elmegyek a Volturihoz!
De mégsem tettem meg,mert Alice mindig meglátta.Átkozott jövőbelátás! Mára Bellából nem maradt semmi más,csak egy halom hamu a földben egy koporsóban. Pedig olyan boldog voltam... Önsajnálatomból Alice hangja ébresztett fel:
-Juj de jó,de jó,de jó-lelkendezett a kis energiabomba-Meghívó!
-Milyen meghívó,Alice?-kérdezte Carlisle.
-A Volturi meghív minket Aro lányának szülinapi bulijára.
-Ohh,Aro-nak van lánya?-érdeklődött Tanya
-Amint látod..-felelte erre egyszerre az egész család.Nem nagyon bírják Tanya-t...
Nekem mindegy,milyen Aro lánya,nem fogok elmenni,döntöttem el.
-Arról szó sem lehet,Edward!Mindenki jön,kivétel nélkül!-mondta Alice,és a vigyor levakarhatatlan volt az arcáról,mint rég...
-Alice,minek örülsz ennyire?-akartam tudni
-Nem tudom.De érzem,hogy valami jó fog történni azon a látogatáson.
-Mindenki,indulás vásárolni,még új ruhát kell venni a nagy eseményre,2 nap múlva indulunk!


2 nap múlva:


Megérkeztünk Volterrába.Már voltam itt párszor,de mindig elvarázsolt a város szépsége. Gyorsan bementünk a kastélyba,ahol meglepődve tapasztaltuk,hogy sok katonának arany színben pompázik a szeme. Még Heidinek is.De persze a vezetőknek továbbra is vörös volt,kivéve Aro-nak.Neki is arany szeme volt,amit nem értettünk.
Aztán bevezettek minket a trónterembe,ahol Aro nyájasan fogadott minket:
-Carlisle,kedves barátom!Örülök,hogy eljöttetek!Alig várom már,hogy megismerjétek szeretett lányomat!Hadd fogjak veled kezet!-apám készségesen odanyújtotta a kezét,és Aro mohón ragadta meg.
-Ohh,gondolom nem értitek,miért táplálkozunk mi is állatvérrel.Nos,erre egyszerű a válasz:Azért,mert a lányom ismert titeket,és ő mondta,hogy nagyon szeretné,ha mi is kipróbálnánk.És,amint látod,a Volturi nagy részének bejött...
"Nem tudhatja meg Edward,hogy a lányom..."-Aro
Nem értettem,ezzel mire akar kilyukadni,mit nem tudhatok...meg is akartam kérdezni,de ekkor ő megragadta a kezem.Ügyesen titkolta a gondolatait,az egyszer biztos. Hatalmas vigyor ült ki az arcára:
-Edward kedvesem!Ez egy olyan meglepetés lesz számodra!Még nagyobb,mint a lányomnak! A bál holnap lesz,Jane addig vezesd kérlek látogatóinkat a szobáikba! Ezek titkolnak előlem valamit...De majd a holnapi bálon kiderül,ki is az a lány,akit Aro lányaként szeret...




Nos,ennyi lenne a második fejezet! Komikat kérek!