6.fejezet

Ezt a fejit szeretném küldeni Taminak a sok segítségért:)
És persze az összes olvasómnak:D


/Bella szemszöge/

Edward szavai fullánkokként szúródtak rég nem dobogó szívembe,Alec alig tudott megnyugtatni...
és habár fájtak a szavai,be kellett látnom,hogy tényleg szeretem még...
De a haragom és a sértődöttségem hogy elhagyott,ezerszer erősebb volt,mint a szerelmem.
2 hang vitatkozott a fejemben,az egyik azt mondta,az régen volt,el kéne felejtenem,és megbocsátani neki,míg a másik szerint Aleccal tökéletesen megvagyok,nem lenne szabad megbántanom őt...
Ez így ment egy ideig,aztán egyszercsak meguntam őket,friss levegőre volt szükségem.
A kedvenc helyemre mentem az erdőben:egy csodaszép kis rétecskére,kis tavacskával,és vadvirágokkal.Majdnem olyan volt,mint amilyen a Forksi rét volt...
Istenem,én még mindig ugyanúgy szeretem Edwardot!Ha nem jobban...
Futottam kedvenc helyem felé,mikor megláttam hogy valaki ül ott.
Edward volt az.Még nem vett észre,mert gondolataiba mélyedt,de mikor ez kis szellő kerekedett,felé fújta az illatomat.Akkor nézett fel,és elmosolyodott.
-Te meg mit csinálsz itt?-kérdeztem kicsit sem barátságosan.Ő nem tudhatja,hogy szeretem!
-Ki akartam szellőztetni a fejem,amikor rátaláltam erre a rétre.Nagyon hasonlít arra a rétre,ami Forksban volt.-mondta mosolyogva,én pedig meglepődtem,hogy ezt ő is észrevette.De a pókerarcom fent maradt.Nem fogom magamat elárulni.
-Igen,ez a rét valóban nagyon hasonlít arra,amelyik Amerikában van.Csak az volt a különbség,hogy ezen eddig nem tartózkodtak illetéktelen személyek!-vágtam a fejéhez.
-Bella,mikor lettél te ilyen harapós?-kérdezte tőlem.
Pofám leszakad.100 éve elhagyott,és azt kérdi,mikor lettem harapós...azt hittem odamegyek hozzá,és felképelem.De azért inkább megjátszottam a jó kislányt:
-Tudod,az emberek változnak az időmúltával...és 100 év elég hosszú idő az alatt történt velem egy s más!!-közöltem vele ártatlanul.
-Igen,történt...mint például,hogy elhagytalak téged,életem legrosszabb döntése volt.-mondta fájdalmasan.
Meglepődtem.De hát már nem szeret!Azzal a szőke cicussal van együtt!Ne feledd,Bella!Pókerarc!
-Látod,én nem így gondolom.Ez a szerelem,ahogy te mondtad,csak egy kamaszkori fellángolás volt..
-Akkor miért haragszol rám még mindig?-oké,megfogott...
-Mert az ember nem hagyja csak úgy ott azt,akinek 3 nappal azelőtt azt bizonygatta,hogy nem tudna nélküle élni!De én szerettelek téged!És te mégis otthagytál!-köptem a szavakat.
-Bella,engednéd,hogy megmagyarázzam?-kérdezte idegesen.
-Hallgatlak!-mondtam neki közönyösen.
-Azért hagytalak el,mert azt hittem,neked úgy lesz a legjobb!Hogyha elmegyek,akkor végre nem leszel többé veszélyben.Mikor Jasper megtámadott a születésnapi bulidon,akkor döntöttem el ezt véglegesen.Sajnálom,hogy annak idején tönkretettem az életedet...
-Sajnálhatod is!-nem néztem rá,de tudtam,hogy nagyon fájnak neki a szavaim.
-Egy kérdésemre szeretném,ha válaszolnál,de őszintén!-nézett rám reménnyel a szemében.
-Oké,de csak egy kérdésre.-adtam neki engedély.Fogalmam nincs,mit kérdezhetne tőlem...
-Bella,szeretsz te még engem?-azt hittem,rosszul hallok.
-Tessék?-kérdeztem vissza bután.
-Szerintem jól hallottad.
-Oké,akkor őszinte leszek:igen,még mindig szeretlek
Megakart volna szólalni,de leintettem:
-De ez semmit sem változtat azon,amit tettél velem.Összetörted a szívemet,és úgy hagytál hátra,mint eb a szarát!
És akkor megfordultam,és elfutottam volna,de....



Ennyi!Komikat kérek!