3. fejezet-báli előkészületek

A 3. fejezet megint Bella szemszögéből lesz.Még nem gondoltam semmi konkrétat,majd írás közben kialakul,bár lehet kicsit kusza lesz:)

Végre,megérkeztek a ruhák.Mindegyik olyan szép volt!De az egyiken rögtön megakadt a szemem.
Egy halványkék,földig érő,deréknél 3 rózsával díszített ruhán.Meseszép volt,rögtön beleszerettem.
És láttam még egy lilát is,aminek aminek féloldalas volt a válla.Azt is észrevettem,hogy Jane nagyon nézegeti,ezért bekapcsoltam a gondolat-olvasást.
"De jó lenne,ha Bella nekem adná azt a rucit!A lila a kedvenc színem..."-így elmélkedett barátnőm.
-Jane,van egy olyan érzésem,hogy kölcsön szeretnéd kérni azt az estélyit?!-mondtam neki vigyorogva
-ÓÓÓ!KÖSZÖNÖM,BELLA!-ugrott a nyakamba,aminek  az lett a vége,hogy mind ketten röhögve landoltunk az ágyamon.
-Hóhahó,csajok,minket kihagytok a mókából?-jött be Alec,és Félix.
-Alec!-kiáltottam örömömben,és odarepültem hozzá,hogy megcsókoljam.
-Hé,Bella!Én nem kapok?-kérdezte Félix egy kaján vigyorral az arcán.
-De kaphatsz Félix,méghozzá az öklömtől,egy jó nagy cuppanóst!-felelte Alec,és féltékenyen magához ölelt.
Félix mindig is próbálkozott nálam,de máramár feladta,hiszen én semmi érdeklődést nem mutattam iránta a 80 év során...
-Jól van fiúk,ideje lenne kimennetek!Bellának még elkell készülnie a szülinapi báljára!
-Mi szíves maradnánk...-felelték ők.
-Oké!Félix,ha nem mész ki 2 másodpercen belül,szólok Aro-nak,hogy leskelődtél!Alec,te meg 2 hétig nem érhetsz hozzám egy újjal sem!-fenyegettem meg őket,mivel tudtam,hogy az a nagy melák mennyire fél apámtól,és hogy Alec normális esetben 2 napig sem bírja ki,nem hogy 2 hétig!
-Jójó,Belluska,nem kell magad így felhúzni,már megyünk is!-azzal mindketten kiviharzottak a szobából..
-Húú,Bella,ezt jól megkapták!-röhögött Jane.
-Igen,csak tudni kell rájuk hatni!
-Jól van csajszi,akkor kezdhetjük a készülődést!-csapta össze a tenyerét.

És Jane és én órákon át készülődtünk,meg persze beszélgettünk közben.
Észre sem vettük,és mindössze 2 óránk maradt a bálig..
Kopogás hallatszott az ajtómon,és bejött rajta az apám.
-Nahát,lányok!Fantasztikusan néztek ki!-csapta össze a tenyerét örömében.
-Szia papa!Te is remekül nézel ki!
-Ó,köszönöm kicsim,nagyon kedves vagy.Na,készen állsz a bálra?
-Hát,nem is tudom...kicsit ideges vagyok,tudod,Cullenék miatt...De ugye nem sejtenek semmit?
-Az égvilágon semmit sem,Bella.Ha tényleg olyan jól ismernéd Edwardot,mint én-persze,mert neki elég egy érintés,és megismeri az emberek szívét-lelkét-akkor tudnád,hogy már rég megkeresett volna téged!
-Igazad van!HÉÉÉ!MÁR ENNYI AZ IDŐ?20 PERC MÚLVA KEZDŐDIK A BÁÁL!-kiáltottam fel ijedtemben.
-Így van Bella,szóval,ha nem bánod,akkor én most odakísérlek a bálteremhez!-jött be Alec,és átkarolta a derekamat.
 Azzal elindultunk,hogy megünnepeljük az én 118. születésnapom,és kezdetét vegye egy elég különös születésnapi-ünnepség...


Itt van,meghoztam!Remélem,fog tetszeni!