7.fejezet

Okéé!Akkor mostantól komihatár lesz!Mivel elég 15-en vagytok,ezért legalább 7 komit szeretnék!
Jó olvasást!



/Edward szemszöge/


Már egy ideje futottam az erdőben,mikor találtam egy rétet.Nagyon hasonlított arra a rétre,ami Forksban volt.Azt gondoltam,ez jó lesz arra,hogy mindent át tudjak gondolni Bellával kapcsolatban.

Lehet,hogy Tanyával vagyok együtt már 90 éve,de még mindig Bellát szeretem.

Mikor megláttam a bálon,újra éledtek az érzéseim,és rájöttem,hogy ez az érzés nem szerelem.

Sokkal erősebb,mint bármely más érzésem.Mikor 100 éve otthagytam Bellát az erdőben,akkor tudtam,hogy nem akkor látom utoljára.És a számításaim bejöttek.

Mikor megláttam vámpírként,azt hittem,az emberi szépségét nem lehet tovább fokozni.

De tévedtem.Nála gyönyörűbb lényt még sohasem láttam.

Ezen,és hasonló dolgokon gondolkoztam,mikor egy lágy szellő felém repített egy levendula- frézia kettőst a rét északi oldaláról.

Odafordultam,és tényleg ott volt Bella teljes valójában.Elmosolyodtam,a legőszintébb mosolyommal.

-Hát te meg mit keresel itt?-kérdezte ellenségesen.Uff,ez most rosszul esett,de nem mutattam ki.

-Ki akartam szellőztetni fejem,mikor rátaláltam erre a rétre.Nagyon hasonlít arra,ami Forksban is van.-mondtam neki még mindig mosolyogva.

-Igen,valóban hasonlít arra,amelyik Amerikában van.Csak az volt a különbség,hogy ezen eddig még nem jártak illetéktelen személyek!-vágta a fejemhez,ez megint rosszul esett,így nem tudtam megállni,hogy ne kérdezzem meg:

-Bella,mikor lettél te ilyen harapós?

-Tudod,az emberek változnak az idő múltával...100 év pedig elég hosszú idő,és az alatt törtébt velem egy s más!-közölte velem ártatlanul pislogva.

Oké,ha már itt van,akkor megpróbálom neki elmagyarázni:

-Igen,történt...mint például,hogy elhagytalak téged,életem legrosszabb döntése volt.-mondtam fájdalmasan.
Bellának egy röpke pillanatig meglepetés suhant át az arcán,amit nem tudtam mire vélni.De utána rögtön visszatért azaz undok kifejezés.
-Látod,én nem így gondolom.Ez a szerelem,ahogy te mondtad,csak egy kamaszkori fellángolás volt..
-Akkor miért haragszol rám még mindig?-úgy látszott,ezzel megfogtam.
-Mert az ember nem hagyja csak úgy ott azt,akinek 3 nappal azelőtt azt bizonygatta,hogy nem tudna nélküle élni!De én szerettelek téged!És te mégis otthagytál!-köpte a szavakat.
-Bella,engednéd,hogy megmagyarázzam?-kérdeztem idegesen.
-Hallgatlak!-mondta közönyösen.
Én pedig belekezdtem abba a történetbe,ami a legnagyobb hiba volt,amit valaha is elkövettem.

-Azért hagytalak el,mert azt hittem,neked úgy lesz a legjobb!Hittem,ha elmegyek,akkor végre nem leszel többé veszélyben.Mikor Jasper megtámadott a születésnapi bulidon,akkor döntöttem el ezt véglegesen.Sajnálom,hogy annak idején tönkretettem az életedet...
-Sajnálhatod is!-nem nézett rám,így nem láthatta,milyen fájdalmas képet vágok.
De megkíséreltem megkérdezni tőle azt a kérdést,ami nem hagyott nyugodni egész beszélgetésünk alatt:
-Egy kérdésemre szeretném,ha válaszolnál,de őszintén!-néztem rá reménnyel a szememben.
-Oké,de csak egy kérdésre.-kegyelmezett meg nekem.Látszólag fogalma sem volt róla,mit akartam tőle megtudni.
-Bella,szeretsz te még engem?-őszintén meglepődött.
-Tessék?-nézett rám bután.
-Szerintem jól hallottad.
-Oké,akkor őszinte leszek:igen,még mindig szeretlek
Erre nagy boldogság töltötte el a lelkem,és már mondani akartam neki,hogy én is szeretem,de megelőzött?
-De ez semmit sem változtat azon,amit tettél velem.Összetörted a szívemet,és úgy hagytál hátra,mint eb a szarát!
És ekkor megfordult volna,hogy elfut,de megfogtam a kezét,és visszarántottam.
-Bella,azt hiszed elengedlek?100 évig szenvedtem azért,mert elhagytam életem szerelmét!-hitetlenkedve nézett rám,de nem érdekelt,mert eldöntöttem,hogy visszaszerzem,és ezt mintegy megerősítve szenvedélyesen megcsókoltam.
Ezen először meglepődött,de viszonozta a csókom.Ezen felbátorodva kezem felfedezőútra indult a testén,de végül megállapodott a derekán.Ő átkulcsolta a nyakam a kezével,és közelebb húzott magához.
De mikor a kezem betalált a pólója alá,kiszakította magát az ölelésemből,és a rét túloldalára repült.
Na,Edward,ezt jól megcsináltad!
-Edward,mit képzelsz magadról?-kérdezte dühösen.
-Az ex-pasik nem szerezhetik vissza az ex-csajukat?-néztem vissza ártatlanul
-Te..te vissza akarsz engem kapni?-pillantott rám meglepetten.
-Az az igazság Bella,hogy szeretlek.Sokkal jobban,mint régen.És visszaakarlak kapni téged!
-Mi a garancia arra,hogy nem csapsz be megint?-makacs volt mindig...
-Ez...-és lágyan megcsókoltam.



Ennyim,remélem jóllaktok vele!:PNe feledjétek:komihatár 7!!!