14.fejezet.

Ezt a fejezetet küldöm...kinek küldjem?
Mindenkinek!Mert szeretlek titeket,és hálás vagyok,mert már 24 olvasóm van ♥
Nem garantálom,hogy mindenkinek tetszeni fog,de azzal nem tudok mit csinálni:)
Komikat kérek,mert különben begurulok!;)
És akkor mindenki kap egy fenékbe harapást a Yorkshire terrieremtől..:D


/Bella szemszöge/


Éppen zuhanyoztam.A zuhany mindig megnyugtat,és most különösen kellett a nyugtatás.
Esme elintézte a költözést,szóval holnap már indulunk is.
Brazíliába megyünk,az őserdőben fogunk lakni.
Már alig várom,a házunk ugyanolyan lesz mint itt,csak nagyobb a vadállomány.
A majmot mindig is kiakartam próbálni.Ráadásul az esőerdő nyilván nagyon gyönyörű.Még emberek is alig vannak,tehát kisebb a kockázat,hogy Gabe megharap valakit.
Mikor kiszálltam,Edwardot találtam az ajtófélnek támaszkodva.
Úgy tűnt,mintha nyomná valami a lelkét.
Gyorsan törölközőt csavartam magam köré,és megkérdeztem:
-Mi a baj,szerelmem?
-Gabe.Eszeveszetten odavan érted.Folyton rólad fantáziálgat,meg arról,hogy hogyan üthetne ki engem a nyeregből.Most például kint van a szobánkban,és azon gondolkodik,hogy miketten mit csinálhatunk az ágyban,ha nem is alszunk.És ugye eddig nem volt ilyen komoly vetélytársam.
Itt felhorkantam.
-Neked ő nem vetélytárs,Edward!És téged akkor sem üthetne ki a nyeregből,ha még nem lennénk 50-szeres házasok!-lábujjhegyre álltam,és megcsókoltam a férjemet.
Utána ki szóltam a fürdőből:
-Oké,Gabe.Menj ki a szobánkból,mert nem engedtelek be.És ez magánszféra,szóval tűzés!
Hallottunk ajtó csapódást,majd egy trappolást.
Kimentünk.Míg én felöltöztem,Edward elkezdte a pakolást.Tudtuk,hogy nem kell sok holmi,mert mégiscsak Alice a húgunk,meg minden.De azért a kedvenc darabjainkat magunkkal vittük.
Mire végeztünk,reggel lett.Az utat autóval tettük meg,néha megálltunk vadászni,Gabe miatt.
Ő nem nagyon bírta ki 1 napnál tovább,szóval a tervezett 5 nap helyett egy hét múlva értünk oda.A ház gyönyörű volt.Ahogy a környezete is.Mindenütt virágok voltak,és fák.
Egy folyót hallottunk a közelből.
Egyszerűen meseszép volt.
Edward,és Alice vigyora egyre szélesebb,és szélesebb lett.Nem értettem.
De ekkor kicsapódott az ajtó,és megjelent Kiky és Gina.Azt hittem lehidalok.
A nyakamba ugrottak,és sikítottunk,mint az elmebetegek.20 éve nem láttam őket.
A legjobb barátnőim.Imádom őket.
Elkezdték mesélni,hogy mi történt velük,hogy eljöttek a Volturitól,mert nem bírták azt a bezártságot,és hogy egészen máig egyedüllaktak itt.
Mikor is Alice felhívta őket 4 nappal ezelőtt,hogy lakótársaik lesznek.
-Oké,már csak egy kérdésem van:honnan tudtad,hogy itt vannak?-néztem Alice-re.
-Jött egy látomás,miszerint valakik itt nagyon boldogok lesznek,és ezért gondoltam,hogy jöhetnénk.-itt a tekintete Willre és Gabe-re vándorolt,akik nem tudták levenni a szemüket Kiky-ről,és Gina-ról.
A csajok szintén.Na,akkor Gabe-probléma megoldva.
Már csak a gyerek dologban kell nevezőre jutnom Edwarddal,és készen is lesz.
Miután befejeztük a beszélgetést,ki-ki elment a maga dolgára,illetve kiválasztottuk a szobáinkat.
A mi szobánk a legfelső emeleten volt,a sarokban.Két fala is üvegből volt,és gyönyörű kilátás nyílt az erdőre.
Ezis mesébe illő volt.
A szoba közepén hatalmas franciaágy volt,a gardrób pedig 2szer akkora volt,mint a szoba.
Alice-t ismerve ez a gardrób 2 nap múlva teljesen tele lesz....


Ennyi a 14. fejezet,mert már fáj az agyam...Remélem,ez már jobban tetszett nektek!
Nem fogok haragudni,ha komit írtok nekem!;)