9.fejezet

Oké!18-en vagytok,aminek nagyon örülök!:)
DE!Nagyon kevés komit írtok:(
Nagyon örülnék neki,ha minden fejezethez legalább 10-en írnátok!
Nem hiszem,hogy nagy kérés lenne!
Megköszönném!:)


/Edward szemszöge/


Ezt nem tudom elhinni!
Akkor Tanya és Alec most együtt?
Akkor szabad az út Bellához?
Hátulról átöleltem a derekát,magamhoz húztam,és a fülébe susogva megkérdeztem tőle:
-Akkor szabad az út számomra?
Megfordult,és megcsókolt.Hihetetlenül jó érzés volt megcsókolni őt.Mikor ajkaink elváltak,féloldalasan elmosolyodtam:
-Ezt vehetem igennek?
-Annak veszed,aminek csak akarod!-búgta,és újra megcsókolt.
Egyre vadabbul csókoltam,ő pedig egyre többet akart.Megszakította,de számomra két olyan szót mondott,amit már régen hallani akartam:
-Ne itt!
-Rendben,menjünk vissza a kastélyba!-mondtam neki
Kézen fogtam,és visszafutottunk a városba,hogy mindenkinek elmondhassuk:
újra egy párt alkotunk!
Mikor odaértünk,Alice-szel,és Jane-nel találtuk magunkat szembe.
Alice-nek a vigyora fülig ért.Jane is mosolygott,de nem olyan boldogan,mint a húgocskám.
A gondolataiból rögtön le is szűrtem,mi a baja:
"Az a Tanya nem való Alechez,Bella sokkal inkább...Már ne is haragudj Edward!Nincs veled bajom,csak Tanyaban nem bízom..."
-Hidd el Jane,megbízhatsz benne!Ha valakit szeret,arról nem lehet levakarni!Én már csak tudom...-válaszoltam a gondolataira.
-Akkor jó!Nem akarom,hogy Alec csalódjon!-mondta Jane megkönnyebbülve.
-Miről van szó?-nézett értetlenül szerelmem.
-Jane nem nagyon bízik Tanyában.De Edward biztosította róla,hogy minden rendben!-válaszolt helyettem Alice.
-ÓÓÓ!-ennyi válasz telt kedvesemtől.
-Na,gyertek,tudassuk mindenkivel ezt a csodálatos hírt!-ugrándozott Alice.
Azzal bementünk a palotába.Mindenki a nagyteremben volt.
Az első,amit meghallottam,Emmett gondolatai voltak:
"No,öcsipók!Remélem,nem lesztek hangosak!Mondjuk nem hiszem,hogy Tanyán túllehetne tenni..."és felidézte magában azokat az eseményeket,amik kb 10 perce történtek Tanya szobájában...
-Köszi Emmett,de ezt inkább kihagytam volna!-mire csak egy perverz vigyort kaptam válaszul...
Aztán Aro jött oda hozzánk:
-Örülök,hogy végre megjött az eszed Edward!És neked is kislányom!Végre,észrevettétek,hogy titeket egymásnak teremtettek!Már csak egy unoka hiányzik...ami ugye nem lehet.
-DE!Apu,olyan képességre tettem szert,amivel bármit életre tudok kelteni.Legyen az akár egy halott,vagy valami...de csak akkor működik,ha akarom...-mondta Bella csillogó szemekkel,és rám nézett.Olyan pillantással,amivel mintha azt akarná közölni,hogy használni fogja...
-De..de..de..miért nem mondtad ezt nekem?-nézett rá Aro megrovón.
-Mert eddig nem akartam gyereket!-nézett vissza Bella csúnyán.
-Jójó!Azért ne harapd le a fejem!-visszakozott.
-Nem fogom,nyugii!-incselkedett szerelmem.
Aztán mindenki egyenként odajött.
Rosaliet eléggé felkavarta Bella újdonsült képessége.
"Vajon megkérhetném arra,hogy használja rajtam...?Annyira szeretnék egy kisbabát!"
Esme hasonlóan gondolkodott...
"De jó lenne egy kisbaba!Bella biztos lesz olyan jó,hogy kipróbálja rajtam..."
Carlisle:
"Bella egy nagyon különleges lány.Jobban nem is választhattál volna fiam!"
Kiky és Gina(akik időközben eldöntötték,hogy itt fognak lakni),szintén idejöttek gratulálni,és közben mindketten ezt sugallták felém:
"Nagyon megkedveltük Bellát!Hogyha mégegyszer bántani mered,velünk gyűlik meg a bajod!"
Bólintottam feléjük,hogy vettem az adást.
Miután mindenki gratulált nekünk,visszavonultunk Bella szobájába.
Aleccel cseréltem helyet,mert ugye változott a felállás...
Muszáj volt tudnom,mi történt kedvesemmel miután meghoztam azt a rossz döntést:
-Bella,válaszolnál a kérdéseimre?
-Persze!-válaszolt készségesen.
-Mit csináltál miután elhagytalak?
Gyönyörű arcára kiült a szomorúság.
-Hónapokig olyan voltam,mint egy zombi.Aztán elkezdtem találkozgatni Jake-kel.Róla kiderült,hogy vérfarkas.Így tudtam megmenekülni Victoria elől.Ha ő és a falkája nem lett volna,akkor most már halott lennék...-erre a gondolatra nagyon elszomorodtam.Te jóég!Milenne velem Bella nélkül!
-És te,mitcsináltál?
-Ugyanazt,amit te.Csak én egészen 3 nappal ezelőttig voltam zombi,és nem pár hónapig.-mondtam neki szomorkásan.
-Akkor most kárpótollak.-mondta,és ott folytattuk,ahol délután abba hagytuk a réten...




Ennyi lett!Remélem,tetszett!
A komikat ne feledjétek!